Magyar Népi Iparművészeti Múzeum – Budapest

Félreérthető információ jelent meg a Magyar Múzeumok 2005/1 számában, a Magyar Népi Iparművészeti Múzeumról és az un. „Népi Iparművészeti Tanács”-ról a „Tradíció és továbbélés” Népművészeti konferencia Egerben c. írásban.
Úgy tapasztalom, hogy az ismeretlenség homálya fedi magát a múzeumot és a mellette folytatott népi iparművészeti alkotások minősítését. Ez bizonyára nem véletlen, hiszen eddig egyik sem kapott túl nagy publicitást, - legfeljebb jogszabályok formájában, a közlönyökben -  mivel nem hallatott magáról, így hát nem is tudnak róla csak szűk körben.
Szeretném ezt a homályt egy kicsit oszlatni, s rövid tájékoztatást adni múltjáról és jelenéről.
„A Magyar Néprajzi Társaság és a Népművelési Intézet kezdeményezésére 1953-ban létrehozták a Népi Iparművészeti Tanácsot /NIT/ azzal a  feladattal, hogy segítse, támogassa a történeti tárgyalkotó népművészet hagyományainak megőrzését, továbbfejlesztését és beépítését a művelődés egészébe.
 A NIT az /akkortól népi iparművészetnek nevezett/ mozgalom irányítását és felügyeletét volt hivatva ellátni önálló jogi és költségvetési intézményként.
Ez időtől vált ketté a népi iparművészet kezelésének és felügyeletének rendszere, mely szerint a NIT elsősorban a szövetkezetekbe tömörült alkotókkal és műveivel foglalkozott, tehát azokkal, akik hivatásszerűen foglalkoztak a népművészeti alkotások létrehozásával, míg az amatőr alkotókkal, akik hobbiból vagy önmegvalósításuk céljából hoztak létre népművészeti értékeket, a Népművelési Intézet /és jogutódjai/ foglalkoztak.
A NIT és a HISZÖV 1953 és 1992 között kiemelkedő szerepet látott el a történeti népművészet legjobb hagyományai megőrzésére és továbbfejlesztése érdekében az akkori politikai, társadalmi és gazdasági körülmények között. Főbb eredményeit az alábbiakban foglalhatjuk össze:

• A NIT fő feladata a tárgyalkotó népművészet alkotásainak hatósági minősítése és ezzel e művészeti folyamat minőségének őrzése, a fejlesztés irányának befolyásolása az általa létrehozott zsűri közreműködésével.
  Javaslatára adták ki a Népművészet Mestere kitüntetést, elsőnek 1953-ban, majd folyamatosan napjainkig.
  A Népművelési Intézet kezdeményezésére 1970-től a kormányzat kiadja a Népművészet Ifjú Mestere címet, az alkotói utánpótlás nevelése érdekében.
• A NIT számos országos kiállítást rendezett, ahol az alkotók bemutathatták műveiket. Megszervezték az azóta is működő, a kiemelkedő népművészekről elnevezett pályázatokat /Kis Jankó Bori, Gerencsér Sebestyén, Kapoli Antal, stb./, és kiállításokat
• A HISZÖV és a Népművelési Intézet tanfolyamokat, továbbképzéseket szervezett /Népművészeti Akadémia/, melyhez kiadványokat jelentetett meg.
• Kezdeményezte és folyamatosan szervezte a NIT népművészeti gyűjteményét, mely ma már közel 10.000 (!) pótolhatatlan értékű tárgyat tartalmaz.
• Kezdeményezte és támogatta a népművészeti tájházak hálózatának kiépítését szerte az országban.
• Kecskemét várossal együttműködve 1984-ben létrehozta Kecskeméten a Népi Iparművészeti Múzeumot, mint múzeumi kiállítóhelyet, mely ma is látogatható.
• A NIT éveken keresztül alkotói támogatásban részesítette a kiemelkedő tehetségű alkotókat, akiknek a munkáit gyakran önálló kiállításokon mutatták be.

Ezt a folyamatosan eredményesen működő tevékenységet, mely kétségtelenül élvezte a NIT vezetőin keresztül az akkori politikai vezetés erkölcsi és anyagi támogatását, a rendszerváltás alapjaiban változtatta meg. Miniszteri rendelet intézkedett arról, hogy 1982–től a HISZÖV megszűnt, az általa felügyelt szövetkezetek különböző gazdasági okok miatt elsorvadtak, az értékesítő üzlethálózat magán erők kezébe került, melyek azt felszámolták. Az 1992-ben a NIT megszűnt, mint önálló jogi szervezet, feladatainak egy részét a Magyar Művelődési Intézet szervezeti állományába sorolt osztály vette át, mely szervezi a népművészeti tárgyak állami minősítését, kezeli a NIT gyűjteményét és rendezi az országos pályázatokat.” (Elhangzott a NIT 50 éves évfordulóján)
 
A történethez annyi még hozzátartozik, hogy 1992 óta alig volt gyűjteménygyarapítás, a nyilvántartás sem felel meg a múzeumi követelményeknek, nincs tudományos leírás, nem publikálták az anyagot, de múzeumi tevékenységre nem is volt elkülönített költség, kivéve a kecskeméti kiállítóhely kis mértékű támogatását.

2004. év júliusától „A népi iparművészet területén jelentkező állami feladatokat a nemzeti kulturális örökség minisztere a Hagyományok Háza útján látja el.” (114/2004. (IV.28.) Korm. R.)
A népi iparművészettel kapcsolatos állami feladatok végrehajtásának részletes szabályait a  12/2004. (V.21.) NKÖM rendelete tartalmazza.

Így feladatkörébe tartozik:

• a népi iparművészeti alkotások minősítése, zsűrizése,
• „Népi Iparművész” minősítő cím adományozása,
• a Magyar Népi Iparművészeti Múzeum – országos gyűjtőkörű szakmúzeum – fenntartása, állománygyarapítása, gyűjteményének gondozása,
• az országos népi iparművészeti pályázatok kiírása, a pályamunkák minősítése, valamint a pályamunkákból készült kiállítások rendezése,
• a magyar népi iparművészet értékeinek megőrzése és népszerűsítése itthon és külföldön.

A Népi Iparművészeti Osztály munkáját segíti a Népi Iparművészeti Tanácsadó Testület (NITT).

Mint a rendeletből is kiderül, az osztályhoz tartozik a Magyar Népi Iparművészeti Múzeum – ma, a revízió után már tudjuk - 8400 tárggyal rendelkező, országos gyűjtőkörű szakmúzeuma. A gyűjtemény alapjait a 60-as években rakták le, s a 84-ben nyílt meg az első állandó kiállítás Kecskeméten, mint a Magyar Népi Iparművészeti Múzeum kecskeméti kiállítóhelye, ahol  jelenleg 1437 tárgy van letétben a budapesti gyűjteményből (kerámia, faragás, textil, kismesterségek tárgyi anyaga). (Működési engedélyében úgy szerepel:  „Népi Iparművészeti Gyűjtemény”, anyakönyvi száma Mk/d/123. Fenntartója: Kecskemét Megyei Jogú Város Önkormányzata és Hagyományok Háza.)

Közel 2200 tárgy vidéki tájházakban, faluházakban került elhelyezésre, melynek fellelése és számbavétele is 2004 júliusától kezdődött.

Ma a Magyar Népi Iparművészeti Múzeum letéti gyűjteményei az országban az alábbi helyeken találhatók:
Kiskunhalas, Csipkeház (csipke), Zalakaros, Művelődési Központ (faragás, szőttes), Hajdúszoboszló, Tájház (hímzés, szőttes, faragás, kerámia), Karcag, Kántor Sándor Fazekasház (kerámia), Karcag, Győrffy István Nagykun Múzeum (textil, kerámia, fa), Mezőkövesd, Kis Jankó Bori Emlékház (vegyes néprajzi anyag), Recsk, Tájház (kerámia), Balatonlelle, Kapoli Antal Emlékmúzeum (faragás), Zamárdi, Általános Iskola Helytörténeti Kiállítása (faragás), Szántódpuszta, Tájmúzeum (kerámia, textil, bútor ), Buzsák, Tájház (kerámia, bútor, textil), Decs,  Faluház (szőttes, hímzés, kerámia, tojás).
 Egy-egy népművészeti-, háziipari szövetkezet megszűnésével és felszámolásával – mintegy „leletmentésként” – NKÖM támogatással sikerült megvásárolni Decsen és Karcagon egy-egy gyűjteményt, amely  2004-ben 1627 tárggyal gyarapította múzeumunkat.
  
Maga az anyaintézmény Budapesten, a Szilágyi Dezső tér 6. szám alatt található, s itt, valamint a Corvin tér 8. sz. épület raktárában van elhelyezve a gyűjteményt zömét jelentő 4800 tárgy.  Az anyag nagy részét szőttesek, hímzések, fa- és csontfaragások és a népi fazekasság termékei alkotják, de kisebb számban tartalmaz még csipkét, népviseleti babát, kosár- és fonott árut, bútorokat, fémműves tárgyakat, bőr készítményeket, kékfestő textíliákat, hímes tojásokat is. A népi iparművészet öt szakágának (hímzés, szövés, fazekasság, faragás, népi mesterségek) tárgyait átfogó egyetlen hazai gyűjtemény, mely az idő múlásával egyre inkább felértékelődik. A tárgyak készítői között a legkiválóbb mesterek találhatók meg, akiknek egy része már nem él.
A gyűjtemény darabjai egy folyamatot követnek végig, amely a népművészet adaptálásától, újraértékelésétől, feldolgozásától eljutott a népi iparművészetig, amit már nem nevezünk népművészetnek, de iparművészetnek sem. Egy sajátságos, egyedi műfaj alakult ki, amelynek gyökerei a paraszti kultúrában leledznek, vagy még annál is régebbiek. Ezt a fajta művészetet a hétköznapi élet, az igények változása hívta életre s volt idő, amikor a virágkorát élte. Az így született alkotások a XX. század második felét reprezentálják.

A múzeumi gyűjtemény – gyarapítása, tudományos feldolgozása – szorosan kapcsolódik a népi iparművészettel kapcsolatos állami feladatok végrehajtásához, - amely másik nagy feladatunk - ez a népi iparművészeti tárgyak zsűrizése, valamint a különböző szakágakban pályázatok kiírása, lebonyolítása és kiállítások rendezése. A népi iparművészet egy-egy ágának fejlesztése, gondozása és áttekintése érdekében – háromévente - pályázatokat írunk ki, ilyenek a Kis Jankó Bori Országos Hímzőpályázatot Mezőkövesden, az Országos Szőttespályázatot Hevesen, az Országos Fazekaspályázatot Kecskeméten, az id. Kapoli Antal Országos Faragópályázatot Balatonlellén és a Népi Kismesterségek Országos Pályázatát Kecskeméten. A kiállításra és alapvetően a pályázatra készített alkotások mestereik legfrissebb alkotói elképzeléseit reprezentálják, és az anyagokból kiviláglik az a szemlélet és azok az alkotói irányzatok, amelyek jelenünk kézműves-, tradicionális népi iparművészetét jellemzik A pályázatok  kiírására és a kiállítás megrendezésére ma is igénye van az alkotóknak, de különösen fontos a fiatalabb generáció munkáinak bemutatása, szakmai megmérettetése, amely az egész szakmai közösségnek érdeke.
A pályázatokon minden alkalommal feltűnik egy-egy új tehetség is, akinek a hatása másokat is munkásságuk, és a szakmai problémájuk átgondolására serkent. Ezért is nagyon fontos az a fajta kontinuitás, amit a pályázat biztosít.

Itt egy egyedülálló, nem lezárt, hanem folyamatosan fejlődő, változó kortárs népi iparművészeti anyagról van szó, amelynek naprakész ismerete, a változások nyomon követése biztosíthatná csak a múzeum szakmailag megalapozott gyűjteménygyarapítását, feldolgozását. A zsűrizést ellátó szakemberek nyújthatnának csak garanciát arra, hogy megfelelő színvonalú népi iparművészeti alkotások nyerjenek elfogadást, s biztosítsák a múzeumi gyűjtemény folyamatos gyarapítását. Ennek érdekében méltán megérdemelné a múzeum azt a közgyűjteményi támogatást, amely hasonló nagyságú gyűjteményeket is megillet.

A magas színvonalú alkotások megszületése érdekében tanácskozásokat, továbbképzéseket rendezünk az alkotók és a zsűri tagjainak részvételével.
A folyamatos minősítéssel és kiemelkedő eredménnyel rendelkező alkotókat – kérésükre – „Népi Iparművész” címre terjesztjük elő, amelyet a Népi Iparművészeti Tanácsadó Testület ítél meg. 

A Főigazgató ill. a Népi Iparművészeti Osztály munkáját segíti a Népi Iparművészeti Tanácsadó Testület.
Tagjai között neves etnográfusok, minisztériumi-, idegenforgalmi szakemberek, s alkotók szerepelnek: Báder Miklósné, Barnáné Hegedűs Anikó, Behringer Zsuzsa, Bene Tiborné, Csupor István, Dr. Füzes Endre, Dr. Galla Gábor, Dr. Tátrai Zsuzsanna, F.Tóth Mária, Gárdos Bernadett, Holb Margit, Igyártó Gabriella, Kapros Márta, Mikus István, Székely Éva, Széll János, T. dr. Bereczki Ibolya, Torma László, Tóth János és dr. Verebélyi Kincső.

Támogatjuk egy-egy alkotóközösség, megyei népművészeti egyesület kiállításon történő bemutatkozását a Szilágyi Dezső téri kiállító teremben, ahol havonta más-más csoport munkájában gyönyörködhetnek látogatóink.

Kovács Judit

A cikk megjelent a Magyar Múzeumok 2005/4. számában.