tánc - LABIRINTUS

Magyar Narancs, 2008. november 6.

Ha a hagyományőrző Magyar Állami Népi Együttessel el lehet készíteni egy ilyen kortárs darabot (művészeti vezető: Mihályi Gábor), akkor jó országban élek, köszönöm, jól választottam. Szeretem azt nézni, amikor a folk önmaga keserű paródiájává alakul, majd átlényegül szemet kápráztatóan, miközben a Bronx dobosait idéző birkapásztor a másik lábára csap. Vagyis minden a feje tetején áll, és mégis rendben van. Csókoltatjuk az ExperiDance látványtárat ebből a zsöllyéből is.
A Bartók-trilógia első része Kincses Felvidék címmel volt látható, és még arról mesélt, hogyan juthatott el méltán világhírű zeneszerzőnk a népitől a kortársig, s hogyan lehet ezt időbeliségében is reprezentálni táncban, a színpadon. A második részben már összezavarodik kissé a múlt és a jövő, kortüneteket vizsgálgatunk. A Sáry László által írt radikálisan eklektikus kortárs zene adja a ritmust alá, sokkoló pszeudourbánus opera, autózajokkal, népzenei elemekkel, saját nyelven; időnként hét szólamban énekel az Állami Népi Együttes kara, miközben táncol is. Sokkoló. Ha az előző részben a közösségitől az autonóm felé tartott a táncszeánsz, akkor ebben már felrajzolódik az új törzsiség és kiválasztódnak a törzsek új szólótáncosai - Kovács Gerzson Péter koreográfusnak köszönhetően, aki erre a nehéz zenére absztrahálja a néptáncot. Aki ismeri a TranzDanz-koreográfiákat, az most örömmel felfedezheti azt a roncsolt folkbarokk nyelvet, amire a darabjait építi. Időnként nagyon konkrétan visszajönnek ugyanazok a mozdulatok, amelyeket például az Örökélet termékek című darabbal vezettek be, és vannak hosszabban elnyújtott részek, mint az ildomos egy néptáncbemutatón, de a közönség hozzászokik. Szűcs Edit könnyeden "mozogható", a szemnek viszont súlyos gúnyákat készített. A két szólóénekes, Herczku Ágnes és Hetényi Milán magára talál ebben az új játékban, még talán el is nevetik időnként magukat.
Művészetek Palotája, október 30.

*****

- sisso -