Naplegenda és Álomidő
Nikola Parov: Autentikus népzenei alapokról indulva csináljunk mást, mint amihez hozzászokott a közönség
Magyar Hírlap, 2009. október 26.
Nem kell félni attól, hogy az úgynevezett világzene megöli a hagyományos népzenét - véli Nikola Parov zeneszerző, zenész, a Nikola Parov Quartet alapítója, aki bolgár létére magyar zenei alapokból építkezve alkotta meg a Magyar Állami Népi Együttes hatalmas sikerű előadásának, a Naplegendának a zenéjét. A tíz éve világszerte telt házas, nemrég a Müpában újra látható előadásról és a népzenéről beszélgettünk.
"Amióta a kultúrházak önfenntartók, már nem kerül pénz arra, hogy egész estés rendezvényeket tartsunk ott"
- Tud táncolni?
- Úgy, mint a hivatásosok, természetesen nem. De annyit muzsikáltam táncházakban, hogy magam is képes volnék ellötyögni a hozzám hasonló tudású civilekkel. De inkább maradnék a pódiumon, a zenekarban.
- Hogyan találkozott Sebő Ferencékkel?
- Londonban nyomtuk a Riverdance-szel, amikor egyik este lenéztem a színpadról, ott ült a harmadik sorban Sebő és Mihályi, a koreográfus. Előadás után elmondták, hogy ők is valami ilyesmit szeretnének: értékes népzenei alapokat és látványos előadást, olyant, amit bárki képes befogadni. Egy-két szóból is értettük egymást, 2000-re elkészült a Naplegenda előadása, óriási sikerrel adták elő az együttes táncosai-énekesei az Erkel Színházban.
- Mitől lett ekkora siker?
- Már az is jót tett az előadásnak, hogy a bemutató előtt ment a nagy duma, hogy mit akar itt ez a bolgár gyerek, mit akar a magyar népzenétől, osztottak rendesen, de ez csak fokozta a közönség kíváncsiságát.
- Az Állami Népi Együttesnek mindig volt közönsége...
- Igen, de megérezték, hogy most valami mást kapnak. Nem táncok egymásutánját, hanem előadást, amely zene is, ének is, tánc is, színház is.
- Talán még revü is?
- Nevezze mindenki annak, aminek akarja. Az elsődleges törekvésünk az volt, hogy autentikus népzenei alapokról indulva csináljunk valami modernebbet, másfélét, mint amihez eddig hozzászokott a közönség.
- Honnan volt a bátorságuk ehhez? Janicsák Istvánék veresegyházi asszonykórusa is kapott hideget-meleget.
- És kaptak egy hatalmas rajongótábort, kiderült, hogy a hagyományőrzők áldozatos munkája elvihető a nép közé, csak kell néhány ötlet, kellenek az eredeti gondolatok, de nem kell a félelem. Utat törtek nekünk Janicsákék, bár én magam nem voltam elesve tőlük. Kifújt a diszkódivat, elkezdtek táncházba járni azok is, akik korábban nem: jöttek a jól öltözött gyerekek, a csinos csajok, itt lehetett és érdemes volt ismerkedni. A körtánc egyszerű, a magyar páros tánc sokkal nehezebb, csak az élvezi igazán, aki nagyon megtanulta. A mi balkáni zenével dúsított táncházainkban az is kiderült: nem kell félni attól, hogy az úgynevezett világzene megöli a hagyományos népzenét, kell a vastagabb, erősebb hangzás, mert kiderült, hogy az etnikus zene kompatibilis lehet a világzenével.
- A Naplegenda máig műsoron van, legutóbb a Művészetek Palotájában láthattuk-hallhattuk, de találkozhattak vele a világ számos fővárosában is. Tíz év nagy idő. Mi történt azóta?
- Először abba kellett maradnia a Riverdance-nek. Három-négy év után már szívesen kiszálltam volna az egészből, rettenetes hajtás volt a heti hét-nyolc előadás. Japán, Ausztrália, Amerika háromszor körbe. De hétről hétre pontosan érkeztek a csekkek, s hiába hajtogattam, hogy nincs az a pénz, amiért folytassam ezt az önpusztító hajszát...
- Volt az a pénz...
- Volt. De mint minden az életben, ez is véget ért egyszer. Megalakítottam a saját zenekaromat, ami először tíz tagból állt, tíz remek zenészből, de ez hosszú távon nem működött. Nem tudtunk ennyi embert egyfolytában egyeztetni, hiszen mindenki játszott másutt is, más helyeken is. A tízből négyen maradtunk, ez lett a Nikola Parov Quartet. Herczku Ági és két zenésztársam már fenntartható létszámú csapat volt.
- Hogyan talált rá a zseniális Herczku Ágnesre?
- Egy zenésztársam mutatott egy demofelvételt, nem volt sok okom a tépelődésre, tudtam, hogy ez a hang az, amelyet keresek.
- Herczku a Naplegendában is alapemberként szerepel.
- Igen, Németh Ferenc és ő szólót énekelnek az előadásban.
- Németh Ferenc nagyon erős személyiségként van jelen az előadásban, színésztől sem várhatnánk hitelesebb alakítást.
- Örülök, ha így látja. Annak viszont nem igazán örülök, hogy alig egy-két helyen van már csak igazi táncház. Amióta a kultúrházak önfenntartók, már nem kerül pénz arra, hogy egész estés rendezvényeket tartsunk ott. Ha valaki bemegy az Operába, zokszó nélkül legombol akárhány ezer forintot, de a táncházas gyerekeknek nincs ennyi pénzük.
- Vagy ha van, másra költik.
- Lehet. Valahogy mégis el kell őket érni, meg kell nekik mutatni saját népük zenéjét, dallamvilágát, szép hagyományaikat és azt is, amit mindebből ki lehet bontani. Most egy csodálatos munka vár rám az Állami Népi Együttessel: nincs semmi megkötés, nem kell egy történetre ráfűznöm a zenét, azt írhatok, amit akarok, majd ők eltáncolják. Álomidő lesz a címe, s a címből talán az is kiderül, hogy a közönségnek se lesz más dolga, mint beleálmodni magát az előadásba, a táncba, a zenébe.
- Új album nem készül a közeljövőben?
- Mindig készül valami, s novemberre talán ki is jön egy új CD a kvartettel, Herczku Ágival. Őt külön is nagyon becsülöm, nagy alakja lehet a kortársi népzenei kultúrának. Igazi tehetség, rettenetesen sokat dolgozik, szépen, egyenletesen halad előre a pályáján. Én már ötvenéves vagyok, a fiatalok bácsiznak. Nem baj. Jöjjenek a fiatalok: Herczku Ági, Szalóki Ági és a többiek. Mindazok, akiknek fontos a népdal, a népzene és mindaz, ami tovább működtethető belőle. A cél, hogy mind többen értsék meg: a hagyomány olyan érték, ami nélkül lehet élni, csak.
A Riverdance-től a magyar népzenéig
Nikola Parov Szófiában született 1962-ben. Tízévesen, nem sokkal azután, hogy a család Budapestre költözött, zongorázni és csellózni kezdett. 1982-ben megalakította a Zsarátnok együttest, amellyel berobbant a hazai táncházmozgalomba. A nyolcvanas évek elején ír és kelta népzenével kezdett foglalkozni. Részese lehetett a Michael Flatley nevével fémjelzett Riverdance lemez- és videosorozatának. 2000-ben a Magyar Állami Népi Együttes és Sebő Ferenc felkérésére megalkotta a Naplegenda című produkció zenéjét, a Kárpát-medence tánc- és népzenei kultúráit ötvöző táncszínházi előadás született. 2002-ben hívta életre Balkan Syndicate nevű együttesét, a 2005 óta működő Nikola Parov Quartet első albuma pedig a 2006-ban megjelent Volt nékem szeretőm.
Apáti Miklós
