Danube-style river dance
Time Out Budapest 2009
Ismertetés
Magyarországon több mint hatvan éve létezik professzionális néptánc, a nemzet körében pedig több mint nyolc évtizede széles amatőrmozgalom segíti életben tartani a regionális néptáncot színpadon és színpadon kívül egyaránt.
Amikor az ír sztepptánc és a Riverdance a 90-es években berobbant a köztudatba, a magyarok féltékenyek lettek, tudván, hogy a saját táncuk épp oly élő. A magyar hagyományos táncban ugyan nincs szteppcipő, de számos eszközzel lehet ritmust és izgalmas hangokat előcsalogatni, ilyenek a sarkantyúk, a csizmák, a csapások, a tapsok és a botok. Ezért mindegyik budapesti hivatásos együttes (4 vagy 5 van belőlük) nekiállt elkészíteni a magyar választ a Riverdance-re.
Valószínűleg ennek a műfajnak a legjobbja a Magyar Állami Népi Együttes Naplegendája. Nekik sikerült egy átütő erejű, de ízléses remekművel előállniuk giccs, rövid szoknyák és műanyag nélkül. És a közönség láthatóan értékeli ezt, hiszen a Naplegenda már 9 éves, és még mindig kíváncsi rá.
A legjobb magyar koreográfusok (Németh Ildikó, Mihályi Gábor, Ónodi Béla, Szappanos Tamás, Végső Miklós) és a bolgár zenész, Nikola Parov kooperációjából egy új, teljesen eredeti zenei és táncvilág született. A koreográfusok rendkívül hatásos keverékek állítottak össze, aki csak látja, kedvet érez a tánc kipróbálására. A zene szaxofon, dobok, rézfúvósok és hegedű fúziója, amely új harmóniát és folk-stílust teremtett.
A mű fogadtatása bemutatásakor (2000) ellentmondásos volt. Voltak, akiknek nem volt elég magyar, autentikus, másokat bántott a női és férfi szerepek összemosása, a zenei mix, a sok változtatás, az eltérés a tradicionálistól. Szakmai körökben vita kirobbant ki, mi engedhető meg a színpadon. Mindezek ellenére a Naplegenda sikeres, az Állami Népi Együttes repertoárjának klasszikusa lett.
A mű egyébként egy mese a napról és a napszakokról, mindez az emberi létre vetítve. A sötétben induló, a magyar nép keleti eredetére utaló komoly kezdés után pörgő, forgó, páros táncok, erős, ritmikus férfitáncok, szólók, kör- és lánctáncok követik egymást. Az előadók profi táncosok, akik tündökölnek a tiszta táncrészekben, miközben meggyőzően és kellő alázattal viszik sikerre a dramatikus mozdulatsorokat is. A két szólóénekes, Herczku Ágnes és Németh Ferenc a mai magyar népdalénekesek legjobbjai között vannak.
Az egész mű ráadásaként a táncok lényegeiből kapunk egy kellemes összegzést. És mindezek után hazaérve a táncról fogunk álmodni.
