Édeskeserű

Heti Válasz, 2010.április 9.

Zománcfestékkel megbolondított korondi kerámiát, műszálas kalotaszegi terítőt úton-útfélen vásárolhatnak a szuvenírre vadászó turisták anélkül, hogy mélyen a zsebükbe kellene nyúlniuk. Az utcai árusok gyorsan forgó készlete arról tanúskodik, hogy minden eladható, miközben a valódi minőséget képviselő kézművesek sorra hagynak fel a mesterségükkel.

"A Mesterségek Ünnepén, az Országos Táncháztalálkozón és a Vörösmarty téri karácsonyi és húsvéti kirakodóvásárokon még mindig sorban állnak a standokért, annak ellenére, hogy a kézművesek bevétele átlagosan a harmadával csökkent" - mondja Igyártó Gabriella, a Népművészeti Egyesületek Szövetségének (NESZ) ügyvezető igazgatója. A szövetség 51 magyarországi és határon túli tagegyesületet tömörít, ezeken keresztül körülbelül ötezer aktív kézművessel számolnak. A hétvégén megrendezett XXIX. Országos Táncháztalálkozó és Kirakodóvásárra különösen számítottak a mesterek, hiszen a kétnapos seregszemlének jóval kisebb a kockázata, mint a négynapos Mesterségek Ünnepének vagy a majdnem két hónapig tartó, Vörösmarty téri karácsonyi vásárnak, ahol az is sokat számít, ki hol kap helyet. A térnek háttal forduló, második sorban elhelyezett standok némelyikének az adventi szezon teljes bukás volt.

Évről évre kevesebben veszik fel a versenyt a távol-keleti álnépművészeti áruk dömpingjével, és egyre kevesebben vállalják a súlyos helypénzek kifizetését, főleg azokban a vásárokban, melyekre rendezvényszervező cégek települtek. Inkább templomi búcsúkra, vidéki vásárokra és piacokra járnak, ahol jelképes a helypénz, viszont tetemes a benzinköltség. Egyre inkább teljesíthetetlen célkitűzés, hogy megtérüljön egy vásár. A legtöbben hitelt vesznek fel a helypénz megelőlegezésére, és csalódottan tapasztalják, hogy a vásár bevétele néhány hét alatt elolvad.

Címek, rangok, értékek

Pedig a Vörösmarty téri karácsonyi forgatag előkelő turisztikai minősítése - mindig benne van az európai első tízben - is jelzi, hogy kézműves hagyományaink Európa élvonalában vannak. A magyar tárgyalkotó kultúra "mozgalmi múltjának" is köszönheti megmaradását és sokszínűségét. Nyugat-Európában már rég elsöpörte a hagyományokat a "civilizáció", amikor idehaza az ötvenes években állami kitüntetés rangjára emelték a népművészek elismerését a Népművészet Mestere díj létrehozásával, amit eddig 491-en kaptak meg. Ezzel a világon az elsők között tettünk lépéseket a népi kismesterségek helyben való továbbéltetéséért. E díj kistestvérével, a Népművészet Ifjú Mestere címmel sokszor azokat ismerik el, akik városlakó létükre tanulnak "vissza" egy-egy népi kézművesszakmát. 2008-ban a magyar népművészek szellemi tudása és hagyománya felkerült az UNESCO-egyezmény értelmében létrehozott szellemi kulturális örökség magyar nemzeti jegyzékére. Itt tartják nyilván például a mezőtúri fazekasságot, a kunsági birkapörkölt karcagi hagyományát és a kalocsai régió élő hagyományait is.

"Nem tárgyakat vagy kész termékeket veszünk leltárba, hanem egyes mesterségek fortélyait, a közösségi tudást" - mondja Csonka-Takács Eszter, a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumban működő Szellemi Kulturális Örökség Igazgatóságának vezetője. Mivel az íróasztal mellől senki sem döntheti el, mi méltó védelemre és mi nem, az egyes közösségeknek kell lépéseket tenniük értékeik megőrzéséért. Aminek a továbbéltetéséért nem tesznek erőfeszítést, előbb-utóbb múzeumba kerül.

Leáldozik a reptéri népművészetnek

A nagy kézműves vásárokon a kereskedők és sorozatgyártók is felbukkannak. "Minden jelentkezőtől, aki nem tagunk, a szakmai önéletrajz mellett bekérjük az árusítani tervezett tárgyak fotóját is. Amennyiben nem zsűrizettek a termékei, a NESZ szakmai bizottságainak véleménye a döntő, hogy a kézműves való-e a rendezvényre vagy sem" - magyarázza Igyártó Gabriella. Ennek ellenére olykor a szerződésben nem említett tárgyak is előkerülnek, holott az ilyen kihágást elméletileg kizárással büntetik. Van, aki csak egy-két bóvlit kever a kézműves termékek közé, másnak pár pillanat alatt a teljes árukészlete kicserélődik.

"Létezik egy rendelet, amelyet senki nem tart be, s amely arról szól, hogy közterületen csak zsűrizett tárgyakat lehet árusítani. Ha ezt bárki is komolyan venné, nem itt tartanánk" - mondja Beszprémy Katalin, a Hagyományok Háza népi iparművészeti osztálya népművészeti módszertani műhelyének vezetője. A népi iparművész címet csak azok a kézművesek nyerhetik el, akiknek a termékei megállják a helyüket a Hagyományok Háza zsűrije előtt. "A változó világban értelmetlen mindenáron konzerválni, nem a népi kultúra feltétlen másolása, hanem napjaink lakás- és öltözködéskultúrájába való beemelése, a használhatóság a cél, természetesen a stílustisztaság mellett. Forma-díszítmény-funkció egysége, harmóniája jelenti a népi kézművesség létjogosultságát" - avat be az elbírálás szempontjaiba Beszprémy.

A rendszerváltozás utáni évek nagy vívmánya volt a zsűrizett népi iparművészeti tárgyak áfamentessége, amelyet az uniós jogharmonizáció elsöpört. A szakmai szervezetek nehezen érték el ismét, hogy a "közszolgálati cél" gumiszabályát ráhúzhassák a minősített tárgyakra, amely jóvoltából újból nullaszázalékos áfakulccsal számolhatnak a népi iparművészek. Ám mindez, úgy tűnik, édeskevés: ahhoz, hogy a zsűrizésnek valódi tétje legyen, a kereskedőket kellene érdekeltté tenni a forgalmazásban. Sokan nem is a megélhetés, hanem a közösséghez tartozás vagy az alkotás öröme miatt zsűriztetik termékeiket, hiszen a népi iparművész rang valódi teljesítményt takar. "Nem rangsorolnám, hogy mi előbbre való, a megélhetés vagy a minőségi élet, mindkettő egyformán fontos" - mondja Beszprémy Katalin.

Hozzávetőlegesen húsz népi kismesterséget tartanak számon hazánkban, közülük többet a kihalás veszélye fenyeget. Paszománykészítő például csak mutatóba akad az országban. A 96 éves utolsó szögedi papucsos túl későn, nyolcvanadik évén túl döbbent rá, hogy kár sírba vinni a mesterség fortélyait, hiszen néhány lelkes néptánccsoportot leszámítva mára megszűnt a termék felvevőközössége.

Egy kalap alatt

"Ha már kétszáz éve él ez a mesterség a családunkban, kötelességemnek tartom biztosítani, hogy továbbéljen" - mondja Mihalkó Gyula, az utolsó kalaposdinasztia feje, akinek a fia tavaly elnyerte a Népművészet Ifjú Mestere címet. Kalaposmúzeumukban huszonötféle fejfedőt mutatnak be, de rendelésre, régi fotók vagy akár rajzok alapján szinte bármit megcsinálnak - a Sobri-filmhez is ők készítették a hírhedt betyárkalapot. A Mihalkó-kalapnak a készítő szerint csak egy baja van: az, hogy nemzedékeket kiszolgál. Ha nem így lenne, több fogyna belőle. Nem ritka, hogy hatvan-százéves megörökölt kalapokat hoznak vissza a tulajdonosok, melyek egy újrafestés és szalagozás után ismét remek formába kerülnek. Pedig nem dísznek készülnek, a pásztorkalap esernyője, napernyője is (volt) a pusztai embernek. Ám a kalaposmesterség ma már nem biztosít megélhetést, az alapanyagként szolgáló, kiváló minőségű merinógyapjút adó juhokat már eladták. "Van még annyi gyapjú, ami nekem még elegendő" - mondja Mihalkó Gyula, aki nem kockáztatta meg a karácsonyi vásárt, ami a helypénzt, a szállást és az utazást beleszámítva egymillió forintjába is belekerült volna.

"Önbecsapás" - így értékeli a nagy presztízsű kézműves vásárokat Lesznik Angéla, akinek kézzel korongozott, 1250 fokon égetett kőedényei tavaly már nem jelentek meg a Mesterségek Ünnepén. Gyors fejszámolást végez: az adók és a járulékok a jövedelemrész negyvenöt százalékát elviszik, a maradékból kell kigazdálkodni többek között a rezsit, az amortizációt és a kézműves saját munkabérét is. "A kézműves tárgyakat nem lehet egy kalap alá venni a sorozatgyártott termékekkel, amelyekkel nekünk versenyezni kellene - mondja. - A kézműves, egyedi tárgyak lélektől lélekig érnek, és éppen az a látásmód van kiveszőben, amely értékeli a mívesebb, időtállóbb darabokat."

"Mintha az élethez szükséges összegeket nem vennék figyelembe a törvényhozók" - mondja Bácskai Dorottya mézesbábos. Bábos Dorka és családja "valami csoda folytán" megél a mézesbábos üzletből. "Ahogy lapul az emberek pénztárcája, úgy mennek össze a mézeskalácsok" - summázza azt a jelenséget, hogy a vásárlók egyre inkább az apróbb tárgyak iránt érdeklődnek, holott a paletta igen széles. Bábos Dorka már az első Mesterségek Ünnepén, 1986-ban is a Budai Várban volt. Eredeti bőrösszakmáját jó harminc éve cserélte az illatos-ízes figurákkal való bíbelődésre. Családi hagyományt folytat, a felvidéki dédnagymama megőrzött receptje szerint dolgozik. Szép, régi sütőformák híján sajátos rátétes-plasztikus technikát alakított ki, amit kezdetben ferde szemmel néztek a hagyományőrzők. A pár évvel ezelőtt megrendezett mézeskalácsos konferencián munkáját már az egyéni stílusra buzdítva követendő példaként értékelték.

Meglehet, hogy ezen az úton járnak a viselet varázsát hirdető Igéző műhely munkatársai is, akik a hagyományos népi motívumokat egyszerűen rányomtatják a ruhákra. Megspórolják a gazdag hímzést, többnyire néhány gyönggyel dobják fel az önmagukban is hatásos nyomtatott motívumokat. Tavalyelőtt a Mesterségek Ünnepén a szakmai zsűri kifogásolta viseleteiket, valószínűleg az idő dönti el, van-e létjogosultsága az újító módon értelmezett hagyományőrzésnek. Mert még az is előfordulhat, hogy a kézműves mesterségeket a divat tartja életben. A gyorséttermek ellenpárjaként egyre-másra alakulnak a slow food éttermek, a neves divatcégeknél pedig hódítani kezdtek az organikus alapanyagokból, a fair trade szabályait betartva készülő textíliák. A vezető trend szembemegy az eldobható szemlélettel, és a tartósság, a jó minőség és a környezettudatos szemlélet irányába mutat. A kézműves termékek jól beilleszthetők ebbe a sorba.

Mesterségek ünnepei

A Mesterségek Ünnepén a NESZ tagszervezetei létszámarányosan képviseltetik magukat. 650 kézművest hívnak meg, minden mester egy kisegítőt hozhat a bemutatókhoz és az árusításhoz. A tagok szállását, útiköltségét és a szállítási költségeket a szövetség fizeti, részvételi díjat nem kell fizetni, cserébe látványos mesterségbemutatót kérnek. A nem NESZ-tagok (120-150 fő) napi húszezer forintos részvételi díjat fizetnek.

Az Országos Táncháztalálkozó és Kirakodóvásáron idén 160 magyarországi és 150 erdélyi kézműves-népművész vett részt, a NESZ által biztosított pavilonban 50 000 Ft, saját installációban 27 000 Ft a részvételi díj két napra.

Az idén április 5-ig látogatható Vörösmarty téri Húsvéti vásár 18 napig tart, a bérleti díj napi 21 600, illetve 20 000 Ft.

A Vörösmarty téri Karácsonyi vásár 43 napig tart, a bérleti díjat három árkategóriában lehet fizetni: ez tavaly napi 17 558, 16 279, illetve 12 790 Ft volt.

László Dóra