Szabályozott népművészet

 

Tajvanon készült kalocsai terítőkről, a táncház-mozgalomról, a népzenei feldolgozásokról beszélgetünk Kelemen Lászlóval, a 10 éves Hagyományok Háza főigazgatójával, és arról, hogy szlovák fiatalok Kassán miért táncolnak kalotaszegi magyar táncokat?

 

- Miből áll a 10 éves Hagyományok Háza?

 

- A Hagyományok Háza három nagy egységből áll, egyik, a legismertebb a Magyar Állami Népi Együttes, de mellette hatalmas archívumot is fenntartunk és építünk, a népművészeti módszertani műhelyünk feladata pedig, hogy a Kárpát-medencében még élő népi mesterségeket, tudást átadjuk, elsősorban azoknak, akik később tanítani fogják.

 

- A Skanzen és a Néprajzi Múzeum mellett milyen szerep jut önöknek?

 

- Mi nem muzeális intézmény vagyunk, célunk az, hogy a múlt hagyományos értékeit a jelen és a jövő társadalmába igyekezzünk beépíteni. A Hagyományok Háza a táncház-mozgalomból nőtt ki, s tudjuk, minden mozgalom annyit tud megőrizni értékeiből, amennyi intézményesül belőle.

 

- Vannak-e olyan erőteljes mozgalmak ma, mint a táncház mozgalom?

 

- Én a mi mozgalmunkat ismerem, a táncházmozgalom jól szervezett, országos civil szervezeteket működtet. A mi feladatunk az, hogy helyzetbe hozzuk őket. Igaz ez a vertikális mozgás az utóbbi időben kissé lelassult, jobban figyelhetne erre a mindenkori kormányzat.

 

- Mennyire nyitott a jelenlegi kurzus a népi kultúrára?

 

- Az elmúlt tíz évben a legfontosabb feladatunk volt, hogy a népművészetet egyik kurzus se sajátítsa ki, vagy épp nézze le. Úgy érzem ebben nem mindig voltunk sikeresek, ám a mozgalmat mégis sikerült megóvnunk a politikai polarizációtól. Nincs ugyanis két szakember-gárdánk, egy jobb és egy baloldali.

 

- A rendszerváltás előtt mégis élőbbnek tűnt a hazai népi kultúra, vagy legalábbis fontosabb volt, akár a hivatalos, akár a mozgalmi oldala.

 

- A rendszerváltás előtt a népi kultúrával formálisan foglalkoztak, épp ez ellen lázadt a táncház-mozgalom, élő erővel, valódi élménnyel töltve meg azt. Épp ennek köszönhető, hogy a rendszerváltás után nem dobtuk ki a fürdővízzel a gyereket. Most a globalizmus ellenszelében kell dolgoznunk. Azt a kis pénzt, amit támogatásként kapunk szakmai munkára fordítjuk, nem marad forrás arra, hogy nagy kampányokat indítsunk. Az állami rendszereken belül nagyon nagyok az aránytalanságok. A BKV belső adóssága például 1600 évig tenné lehetővé a Hagyományok Háza működését.

 

- Tud arra külföldi példát mondani, ahol sikerült állami segítséggel a népi kultúra új reneszánszát elindítani.

 

- A szlovákok mára átvették a magyar táncház mozgalom módszertanát, megértük, hogy kalotaszegi magyar táncokat táncolnak Kassán, szlovák fiatalok. A skandináv országokban nagyon kevés maradt meg a népzenéből, de azt roppant módon megbecsülik, tanítják.

 

- Nyugat-Európában mégsem olyan fontos a népi kultúra.

 

- Épp ellenkezőleg látom, a 19. században a magas kultúrába kért bebocsátást a népi kultúra, most pedig a pop kultúrába. A civil társadalom, a kisközösségek felismerték, hogy ez a kultúra komoly összetartó, identitásképző erő, s felhasználják akár a saját önállóságuk megmutatásra, mint például a dél-francia oxitánoknál. A bajoroknál sorra alakulnak a fúvós zenekarok, az osztrákoknál nemrég hallottam egy olyan zenekart, mely a jódlira épít.

 

- A népzene ortodox védői, milyen szemmel nézik például a Csik zenekar- féle feldolgozásokat?

 

- A népzene önálló zenei műfajként is megállja a helyét, erre bizonyíték számos sikeres zenekarunk. Ugyanakkor az értő kézzel történő feldolgozásoknak is van létjogosultságuk. Ám csak akkor jöhet létre értékes feldolgozás, ha a készítője a népzene nyelvét tökéletesen beszéli, és maga is személyesen elmegy azokra a helyekre, ahol autentikus módon tanulmányozhatja azt. Ilyen a Csík zenekar is. De van számos olyan próbálkozás, amely csupán a felszínen kapirgál, ezek a perc zenék. Nem szolgálják a népzene ügyét.

 

- El lehet menni még olyan helyekre az országhatáron belül, ahol anyanyelvként beszélik a népzenét?

 

- Hogyne, sok esetben nem is kell messzire menni. Néha elég a nagymamánkat meglátogatni, s egy kis beszélgetés után bizony előjönnek a mesék, dalok, szokások.

 

- Mit gondol a turistacentrumokat elöntő népművészetről?

 

- Senkinek sem jó, ha kalocsai terítőket Tajvanban gyártják. Nemrég nyitottuk meg a népi iparművészeti múzeumot, melynek a célja az, hogy igazodási pontot jelentsen a népi iparművészek számára. De állami segítség is kellene: szigorúbb szabályozás. A Hagyományok Házában zajlik a zsűrizés, azt kellene elérni, hogy a turista központokba, vagy a vásárokon ilyen tárgyak kerüljenek forgalomba.

 

- Valóban a mesterségek utcája lesz a Fő utca?

 

- Tárgyalunk az I. kerületi polgármesterrel. Azt hiszem helye volna a városban egy olyan utcának ahol minőségi népművészeti, kézműves termékeket lehetne vásárolni, ahol be lehetne kukkantani a műhelyekbe. Folyamatosan szűnnek meg a kis boltok városszerte, ugyanakkor bizonyos helyeket, Liszt Ferenc tér, Ráday, Falk Miksa utca virágoznak.

 

Hamvay Péter