Tintér Gabriella
Gyerekkora óta népdalénekléssel foglalkozik. „Fontosnak tartom, hogy személyes kapcsolatot alakítsak ki az adott tájegység mestereivel. Ezért mind a mai napig, mikor lehetőségem nyílik rá, gyűjtőutakon veszek részt – néha egyedül, de többségben zenész kollegákkal, barátokkal” – mondja. A Nyíregyházi Főiskolán szerzett ének-zene, népzene szakon diplomát.  2011-ben megkapta a Népművészet Ifjú mestere állami kitüntetést. Különböző népzenei együttesek tagja, mint például a Szeret együttes, a Jánosi zenekar, a Szigony együttes és a Tatros zenekar.

Dóra Áron

„A Mezőség az egyik olyan vidék, ahol a furulya periférikus hangszer, gyerekjátéknak, komoly emberhez méltatlan szerszámnak tekintik. Azok a gyermekek azonban, akik pásztorkodtak legénykorukban és összecimboráltak vele, később sem akarták elhagyni, és bámulatosan szép, virtuóz zenét játszottak rajta. Ennek a zenének igyekszem a nyomába érni...”

Cace Rom

A pécsi zenekar tagjai már kisgyermekkoruk óta ismerik egymást és együtt zenéltek. De Cace Rom néven, hagyományőrző zenekarként azért álltak össze, hogy a Fölszállott a Páva című műsorban megmérettessék magukat és visszajelzést kapjanak tehetségükről.

A zenekar a hagyományos cigány folklórból merít, a baranyai zenei világot kívánja bemutatni. A hagyományos cigány népzene jellegzetessége, hogy hangszerek nélkül, csak egy gitárral és kannával kísérik az éneket. A rímet az ének viszi, a kíséretet különböző hangeffektusok és a bőgő szájjal való utánzása biztosítja. A szájhagyományok útján megőrzött zenei anyag lovári nyelvű. Erőssége az egyediség, a különleges hangzásvilág.

A zenekar tagjai a hagyományos, autentikus zenéket részesítik előnyben, melyekből sokat otthonról, majd a pécsi székhelyű FUND iskola növendékeként tanultak meg.

Petrovics Roland (ének, gitár),

Petrovics Csaba (kanna, szájbőgő),

Balogh Ottó (gitár, ének).

Magyar Állami Népi Együttes: Mezőség – Mikrokozmosz

A Mezőség – Mikrokozmosz című produkció célja nem csak a „leletmentés”, a vidék zenei-táncos hagyományának bemutatása. Legalább olyan fontos célja rákérdezni az egyénnek, a ma emberének viszonyulására ahhoz a hihetetlenül gazdag és sokszínű tánc- és zenekultúrához, amelyet a Mezőség hordoz, most alapvetően a városi, a „magaskultúra” szempontjából. Az előadás így a közösség és a személy viszonyrendszerében a kultúra elkerülhetetlen és törvényszerű újraértelmezését, a megőrzés mellett tehát az állandó újrafelfedezés és újraalkotás igényét is közvetíti.