Hagyományok Háza

Az ötödik hét élményei

2007. február 12.

A hét első napjait egy különleges hotelben töltöttük Burlingtonban. Meglepetésünkre (és nagy-nagy örömünkre) a hallban rengeteg játékgép sorakozott. A vállalkozó szellemű fiúk azonnal bele is vetették magukat a játékba. Már a buszból kifigyeltük, hogy a szállodánknak saját aquaparkja van, de kissé elszomorodtunk, amikor láttuk, a csúszdákat vastag hóréteg borítja. Annál nagyobb volt a boldogság, amikor szemünk elé tárult a hatalmas fedett uszoda, rengeteg játékkal! Szerencsére itt töltöttük a szabadnapunkat is, így mindent ki tudtunk próbálni: végigjátszottuk az egész napot, gokartoztunk, paint ball-oztunk is. A szabadnap java részét mégis a vízben töltöttük, lefoglaltuk a csúszdákat. Mindenki nagyon élvezte, Örsi Pali úgy sikoltozott a lefelé robogó matracon, mint egy kisgyerek. A fiúk falmászásban is összemérték erejüket. A napot bowlingpartyval zártuk. Elég vegyes csapatok alakultak ki, de felejthetetlen élmény, hogy mindannyian együtt voltunk. Édesapánk, Lukovich Attila mindenkit ellátott egy- két jótanáccsal, hiszen ő gyakorlott bowlingozó, annak idején játszott a ligában is.

A burlingtoni színház több szempontból is feladta a leckét. A rossz technikai lehetőségek miatt a zenekar lekerült a színpadról. Ez nemcsak megzavarta a megszokott rendet a színpadon, de a hangosítást is nehezebb volt megoldani.

A próba előtt azonban megnézhettük a Mississippit is, mert közvetlenül mellette volt a színház. A befagyott folyón fehérfejű sasok csapata portyázott. Most először tapasztaltuk meg a rendkívül csípős hideget.

A számunkra kissé meglepő szervezés miatt Burlingtonból 6 órát utaztunk Nebraska államba, Lincolnba, ahol egyetlen előadásunk volt. Szerencsénkre túl korán érkeztünk meg a hotelbe, még nem voltak készen a szobák, ezért kárpótlásul megint kaptunk reggelit.

Másnap ezt a fárasztó utat szinte ugyanazon az útvonalon tettük meg vissza Quincybe. Az itteni előadásra mindannyian meghatódva emlékezünk. A finálé közben a nézőtéren előkerült egy jókora magyar zászló, és éljent skandálva vastapssal köszönték meg az előadást...

Ezen a héten többször is kénytelenek voltunk változtatni a műsoron a rossz technikai körülmények miatt. Ez elsősorban a viseletekben mutatkozott meg, mert az egyszerű világítás és a vetítés hiánya túlságosan szerénnyé tette volna az előadást. Már otthon felkészültünk az esetleges módosításokra: a fekete-fehér jelmezek mellé mindenkinek csomagoltak színes viseleteket is. Tehát az öltöztetőinknek sem könnyű a dolga, Zsuzsit és Ágit is rendesen megdolgoztattuk.

A pénteki és szombati előadások még ennél is nagyobb szervezést igényeltek. Mivel szombaton két helyszínen kellett bemutatkoznunk, már a pénteki fellépést is kevesebb párral csináltuk St. Louisban. Most aztán mindenki el volt látva feladattal, hiszen mindenkire körülbelül dupla annyi szám jutott, mint egyébként. Izgultunk is nagyon, s talán részben ennek is köszönhető, hogy remekül sikerült a telt házas színházban műsorunk.

A Saint Louis-i csapatnak másnap lehetősége volt megnézni a város látványosságait, s legtöbben el is mentünk a Gateway Arch-hoz. Ez egy hatalmas ív, amely kilátóként működik, alatta múzeum is található.

Csapatunk másik fele reggel tovább utazott Chicago mellé,Wheatonba. Útjuk nem volt zökkenőmentes, indulás után másfél órával durrdefektet kapott a busz, ezért három órát töltöttek egy parkolóban. A defekt következtében megsérült a fékrendszer is, ezért nem volt elég a kerékcsere, másik buszra kellett várni. Mindent át kellett pakolni, a viseletes ládákat, gyakorlókat, alsószoknyákat és a saját bőröndöket is. A kényszerpihenő után még két és fél órát utaztak, már egyenesen  a templomba, ahol aznap este volt az előadás. A vendégszeretetben itt sem kellett csalódniuk, viszont a körülmények ismét nem voltak színházhoz méltóak. Óriási üres tér, lakkozott parketta megfelelő hangosítás és világosítás nélkül. A templom zsúfolásig tele volt, rengeteg magyar nézővel. Ez a reklámanyagok eladásán is megmutatkozott, mindent sikerült értékesíteni, ami külön örömet szerzett.

Reggel az eredeti induláshoz képest másfél órával korábban buszra szálltak, és rövid városnézésre mehettek Chicagoba, Dave, a rendesebb buszsofőr jóvoltából.

Délután a következő előadás helyszínén, a University Parkban találkozott újra össze a csoport . Egyesült erővel, végre megfelelő színházi körülmények között léphettünk fel! Szerencsére a csapat nagyon összetartó, ez abból is látszik, hogy bár csak egy napot töltöttünk külön a másik csoporttól, mégis nagyon vártuk már, hogy újra együtt lehessünk...

Műsor után még két és fél óra fárasztó utazás következett South Bendbe, ahol három napot töltünk.

Jávor Katalin, Pápay-Kószó Daniella