Hetedik hét
2007. február 26.
A hetedik hét is eltelt. Számunkra ez nagyon nagy öröm, mert mégiscsak a turné felét jelenti. Innentől kezdve már visszaszámolunk, annak ellenére, hogy remekül érezzük magunkat, hiszen mindenütt jó, a legjobb mégis otthon!
Hétfői szabadnapunkat Ashlandben töltöttük. Kis csoportokban keltünk útra, és megnéztük a város fő nevezetességét, a hidat, amely összeköti Kentucky és Ohio államot. A hídnál találkoztunk egy bácsival, aki látta az előadásunkat előző este. El volt ragadtatva a műsortól, nagyon örült, hogy személyesen is gratulálhat nekünk.
Ashlandi városnézésünk befejező helyszíne a helyi bevásárlóközpont volt, ahol rögtön az első ékszerüzletet megrohamoztuk az olcsó gyémánt reményében. Sajnos, az olcsó számunkra még mindig nem elérhető…
Elég furcsa törvényű állam Kentucky, az előző blogban említettem, hogy vasárnap délelőtt nem lehet alkoholt vásárolni. Tehát az italozás sérti az erkölcsöket, azonban a plázában két cipőbolt között bárki bemehetett a szexshopba!
Kedden két órás utazás után ismét egy szép városba, Lexingtonba értünk. A szállodánk nagyon előkelő, és a kilátás is gyönyörű volt a legtöbb szobából.
Sajnáltuk, hogy csak egy napot tölthettünk itt.
Azonban nagy volt az öröm, amikor kiderült, a másnapi előadáson Champaignben csak egy párnak kell szerepelnie. Onodi Attila és Csécsi Kata képviselte a tánckart ezen az ún. mesterkurzuson. Az oktató jelelgű műsoron a klasszikus zenéhez szokott fiatalok nagy érdeklődéssel hallgatták Szalonna szépen felépített előadását a hangszerekről Számukra érdekességnek számított a tánc és a zene összefonódása, s a műsor végül hatalmas sikert aratott. A csapat nagyobbik része pedig, ahogy elfoglaltuk a szállást, rávetette magát a mosógépre. S mivel megint csak egy gép volt, a sorban állást igyekeztünk kellemesen eltölteni némi kedélyjavító és popcorn társaságában, amit Molnár Ági biztosított számunkra. A késő éjszakába nyúló mosóparti tehát nagyon jól sikerült.
Ebben a szállodában ért bennünket a nagy meglepetés: Dave, mindenki „Viking man”-je meglátogatott bennünket, s a hotelben meg is szállt, hogy még egy utolsót bulizhasson velünk. A szobájában volt jacuzzi, ezért nem is kellett messzire menni, hogy megfelelő környezetben töltsük az estét. Azt hiszem, mindannyiunk nevében mondhatom, nagyon jól esett, hogy megkeresett bennünket, és képes volt órákat utazni, hogy velünk lehessen. Megszerettük, és végtelenül sajnáljuk, hogy nem jöhet velünk a turné további városaiba.
Ha már a buszsofőröknél tartunk, érdemes beszámolnom arról is, hogy a Dave helyére került bácsi nem igazán bírta a strapát, és kérvényezte az áthelyezését. Így hát kaptunk megint egy új buszvezetőt, aki remélhetőleg jobb lesz, mint elődje. Szerencsére azt már tudjuk, hogy fiatalabb. De Dave-et úgysem tudja felülmúlni!
Pénteken hosszú utazás után Toledoba értünk, a színház közel volt a hotelhez, így hamar átsétáltunk. Ferencz Mária (menedzserigazgató) orvoshoz vitte két kis beteg kollégánkat, Jávor Katát és Molnár Annát, ők tehát nem voltak az előadáson. Mint kiderült, Kata hörghurut-gyulladása elég drága „mulatság”: gyógyszerei több mint 120 dollárba kerültek, amit természetesen a szervező, a Columbia Artists által kötött biztosítás állt. Anna kapott az elvágott ujjaira kis síneket, amiket 4-5 napig viselnie kell.
A műsor után a helyi magyarok szerették volna meghívni az együttest egy vacsorára, de a szervezőink aggodalma miatt, miszerint túl fáradtak voltunk, nem vehettünk részt a fogadáson…
Elérkezett a várva-várt nap, szombaton átléptük a kanadai határt, és végre megpillanthattuk a Niagara-vízesést! A hosszú, egész napos utazás után megújult erővel vetettük bele magunkat az éjszakába, a fagyos szél és a rendkívüli hideg ellenére órákig fényképezkedtünk a vízesésnél. A gyönyörűen kivilágított Niagara egy része be volt fagyva, s így talán még érdekesebb látványt nyújtott, mint egyébként. Szerencsésebb társaink, akik a hotel magasabban lévő szobáiban laktak, egész nap élvezhették a fantasztikus kilátást a vízesésre.
Niagara Fallsból mentünk át vasárnapi fellépésünk helyszínére, Wellandba. Egy magyar származású néni bőségesen megvendégelt bennünket, miután felköszöntöttük születésnapja alkalmából. Az előadás sikere sem maradt el, a kanadai közönség új erővel tölt fel bennünket.
A hetedik hét elteltével egyre jobban érezzük a honvágyat, és mindennap meg kell küzdenünk egymás rigolyáival is, ami egyre nehezebb feladatnak tűnik. Mindennap úgy kelünk fel, hogy elhatározzuk, ez a nap is jó lesz, s szerencsére ez a stratégia eddig bevált. S ha már ez sem sikerül, segítségül hívjuk a jó öreg Jack bácsit…
Pápay-Kószó Daniella
- A Hagyományok Házáról
- Magyar Állami Népi Együttes
- Folklórdokumentációs Központ
- Népművészeti Módszertani Műhely
