Hagyományok Háza

Tizenegyedik hét

2007. március 26.

Ezen a héten nagy szerencsénkre két szabadnapunk is volt: hétfőn és szerdán. Sajnos az időjárás nem nagyon kedvezett a városnézésnek. Ennek ellenére – még mindig New York bűvöletében élve – igyekeztünk minden alkalmat kihasználni, hogy jobban felfedezhessük a várost. A már ismert helyi járattal ügyesen közlekedtünk, és a belvárosban is otthonosan mozogtunk. Már nem elsősorban a látványosságok megtekintése volt a cél, hamar felvettük a város ritmusát, s együtt sodródtunk az utcákon hömpölygő embertömeggel. Megrohamoztuk a Broadway-n sorakozó szuvenír boltokat, s végül a vásárlás fáradalmait a hófödte Central Parkban pihentük ki. Amikor már kezdett ránk esteledni, fáradtan, átfagyva, vizes cipővel és rengeteg csomaggal megpakolva indultunk vissza Parsippanny-ba.

Kedden Philadelphiában táncoltunk. Nagy izgalommal készültünk a műsorra, mert tudtuk, hogy számos neves újságíró tisztel meg bennünket. Az előadást nagy siker koronázta, a Philadelphia Curir egyik újságírója személyesen is megismerkedett néhány társunkkal, akiket név szerint is kiemelt a rólunk szóló írásában. „Az akrobatikus ügyességű Galát Pétert, a férfiasan vonzó Onodi Attilát és Ágfalvi Györgyöt, a karcsú, karakteres táncost, aki olyan magas rúgásokat produkált, hogy bármelyik rakéta megirigyelhette volna, és aki játékos, kópés humorral fűszerezte táncát.”

Eddigi írásaimban még nem esett szó zenészeinkről. Őket is külön elismeréssel méltatják, bármerre járunk. A már említett cikkben is: „A csak férfiakból álló zenekarban számos kitűnő vonós hangszeres művészt láthattunk. Szintén a zenészekhez tartozik a tehetséges Ürmös Sándor cimbalomművész és a hat különböző hangszeren – köztük furulyán, szaxofonon és dudán -- játszó Gera Attila.” (A cikket írta: Nancy G. Heller – Philadelphia Inquirer, fordította: Ágfalviné Pető Marianna.)

Emellett meg kell jegyeznem, a nálunk megszokott cimbalom itt óriási különlegességnek számít, s Sanyika játékával még bennünket is műsorról műsorra elbűvöl. Minden néző meg van őrülve két prímásunkért is. Radics Ferencnek az előadás fináléjában elég csak egyszer felhúzni a szemöldökét, már mindenki sikongat. Szalonnát (Pál István) is minden alkalommal, amikor kilép a színpadra, tapsvihar köszönti. A többiektől (Radics Tamás, Karacs Gyula, Gera Attila, Kállai József, Váradi Zoltán) sem kis teljesítmény a tempót lekövetni. Nem csoda, hogy a műsort követő árusításon kígyózó sorokban állnak a nézők, művészeink pedig szorgalmasan osztogatják az autogramokat.

Néhány színház kérésére csökkentett létszámú műsort adtunk elő a héten többször is, így lehetőség nyílt arra, hogy néhányan kimaradjunk az előadásból és pihenni tudjunk. Erre már nagy szükség volt, mert sajnos a hosszan tartó hideg és a kimerítő utazás legyengítette néhány társunkat. Ferencz Mária segítségével kis betegeink mindig gyors orvosi ellátásban részesülnek. Betegnek lenni otthon sem könnyű, de idegen országban még nehezebb az embernek átlendülni a kritikus időszakon.

Csütörtökön New Brunswickban és szombaton Somerville-ben is kevesebben léptünk fel. Eleinte féltünk, hogy a nagy színpadokon elveszhetnek a mozdulatok, nehezebb lesz a még több számban megállni a helyünket. De mégis sikerült bebizonyítanunk, a körülményektől függetlenül képesek vagyunk sikert elérni.

A hét utolsó napján elhagytuk jól megszokott parsipanny-i hotelünket, ahol összesen másfél hetet töltöttünk. Long Islandre utaztunk, Stony Brookba. A helyi egyetem színházában volt az előadásunk, nagy meglepetésünkre felkeresett bennünket két fiatal, akik ösztöndíjjal tanulnak itt. Meghatódva és nagy örömmel üdvözöltek minket, s rövid beszélgetés után kiderült, korábban részt vettek egy szegedi tánctáborban, amelyet Hős Dorina vezetett. Nagyon vártak már bennünket, a honvágyukat sikerült kicsit enyhíteni.

A vasárnap estét a héten összetorlódott névnapok, születésnapok ünneplésével töltöttük. A kád az ilyenkor szokásos jégmennyiséggel tele, hogy hűtse a frissítőket. Sajnos nem nyúlhatott sokáig az este, mert a szálló többi vendége nem tűrte a hangoskodást, így hát a hallban folytattuk a partit, ahol csendes beszélgetéssel lezártuk az estét, majd mindnyájan nyugovóra tértünk.

Pápay-Kószó Daniella