Hagyományok Háza

Tizenharmadik hét

2007 április 9.

A hét első napjait Georgia állam fővárosában, Atlantában töltöttük. A szállodából rövid felfrissülés után turnénk eddigi leggigantikusabb színházába érkeztünk. A Fox Theatre a híres filmmogul William Fox (Tentieth Century Fox) támogatásából 1929-ben épült. Eredetileg szabadkőműves páholynak épült, itt tartották a neves filmstúdió összes bemutatóját is. Az épület egyszerre misztikus és elbűvölő. A színházterem mennyezetét úgy alakították ki, mintha égbolt lenne. Sokunknak az Ezeregyéjszaka meséit, másoknak egy középkori vár belsejét idézte. Az előadás kezdetére a hatalmas nézőtér zsúfolásig megtelt,  és libabőrösek lettünk, amikor a műsor kezdetén az amerikai himnusz után felcsendült a magyar himnusz, melyet 300-400 magyar néző velünk együtt énekelt. Ezen felbuzdulva az egész műsor alatt szárnyalt a tánckar és a zenekar, s ezért viszonzásul négy és fél ezer ember vastapsa volt a jutalom; egy művésznek ennél nagyobb elismerés nem létezik a világon.

Az előadás után izgalommal feküdtünk le, hisz már tudtuk, hogy másnapra a helyi magyar barátaink egész napos városnézést szerveznek nekünk. A program keretein belül megtekinthettük a  volt amerikai elnök, Jimmy Carter tiszteletére létesített múzeumot. Láthattuk a magyar Szent Korona tökéletes mását, melyet a magyar állam ajándékozott a múzeumnak, s végigkísérhettük a volt amerikai elnök életének legfontosabb állomásait is. A múzeumlátogatás után az atlantai State Capitoliumban tölthettünk el pár órát. Majd a csapat egyik fele a Coca Cola Múzeumot, másik része Martin Luther King emlék-, illetve szülőházát tekintette meg. Végül a CNN központi székházát és a mellette elterülő Olimpiai Emlékparkot jártuk végig, ahol büszkeséggel töltött el minket, amikor magyar olimpikonjaink nevét olvashattuk a győztesek falán.

Hálával tartozunk Némedi Zsoltnak, aki erre a napra az idegenvezető szerepét vállalta. Rengeteg új ismeretet szereztünk Georgia állam és Atlanta város történetéről.

A nap végére kellemes meglepetést tartogattak újdonsült magyar barátaink. Atlanta kertvárosi részében egy kellemes összejövetelre invitáltak bennünket. Vendéglátóink: Rozi néni és kedves fia, Zsombor, aki szintén végigkísérte az egész napos városnézést. Pazar étkekkel és italokkal láttak bennünket vendégül, s a közel 200 fős társaságban ismét új barátságok szövődtek.

Szerdán rendkívül hosszú út várt ránk, több mint 9 óra buszozás Floridába. Még sötétedés előtt megérkeztünk Port St. Lucie-be, következő előadásunk helyszínére, de a 10 mérföldre lévő óceánpartra ezen az estén már nem volt lehetőségünk lemenni. De ez nem szegte kedvünket, a csapat remekül érezte magát a szálloda csodálatos medencéjénél is.

Másnap végre kihasználhattuk a floridai napfényt, egész délelőtt napoztunk, úszkáltunk, hogy erőt gyűjtsünk a délutáni dupla előadásra. A színház szerény körülményei ellenére mégis teljes értékű műsorokat tudtunk bemutatni, a csapat ismét remekül áthidalta a nehézségeket.

Még kedves kollégánk, ifj. Zsuráfszki Zoltán is teljes erőbedobással táncolta végig mindkét műsort, pedig ekkor már elég erős hasfájással küszködött. Ekkor még azt hittük, egy egyszerű gyomorrontás, de sajnos másnapra kiderült, hogy vakbélgyulladással állunk szemben. Ezért ő sajnos a szabadnapot, amelyen néhányan bérelt autóval Miamiba utaztak, mások pedig a helyi beachen múlatták az időt, a helyi kórházban töltötte, ahol remek ellátásban részesült. Még az este folyamán megoperálták, s két nap múlva ismét vidáman csatlakozhatott csapatunkhoz. (Próbálná meg ezt valaki otthon egy vakbélműtét után.)

Szombaton egy újabb tengerparti városba, Clearwaterbe érkeztünk. A színház rendkívül felszerelt volt, a folyosók faláról ismét világsztárok mosolyogtak ránk. Hatalmas megtiszteltetés ilyen színházban fellépni, főleg azok után, ahogy a közönség fogadta műsorunkat, a már szokásos "standing ovation"-nel, azaz állva tapsolással fejezték ki tetszésüket.

Vasárnap a turné utolsó (!) szabadnapját igyekeztünk kellemesen eltölteni, így lementünk a helyi tengerpartra. Már-már kezdtük úgy érezni, hogy „nadrágunkból kiráztuk a hideget”, de bebizonyosodott, hogy a turné végéig velünk tart. A hűvös szél miatt nem éreztük a nap erejét, ezért többeknek sikerült elég súlyos égési sérüléseket szerezni. Az estét mindenki az összeégett testrészek kenegetésével töltötte, majd közösen megünnepeltük Nemes Szilvia 30. születésnapját.

Sikentáncz Szilveszter és Pápay-Kószó Daniella