Tánc, népi muzsika tűnődéssel

Gyergyói néptánc: helye van a mozgalomban

Bajna György
Aki olvasta Orbán Balázs Székelyföld leírása című munkáját, természetesnek veszi a gyergyóiak
fogékonyságát a zenére. Ő ugyanis Székelyföld Árkádiájának nevezte Gyergyót, Árkádiában pedig elsősorban a zeneművészetre volt érzékeny az ottani népesség. A gyergyói népdal és néptánc létező, sajátos, egyedi, ám nem rokon nélküli... lehet, hogy benne rejlik Gyergyó kialakulásának története is.


Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és a Tizenhat Patak Egyesület december 22-én megszervezte a
Hagyományőrzők negyedik találkozóját. A két előadó – Ivácson László, a Háromszék Táncegyüttes
művészeti vezetője, illetve Molnár Szabolcs zenetanár, a Heveder Együttes egyik prímása, a
Hagyományok Háza erdélyi munkatársa – gondolatébresztő előadása gyergyóiságunk büszke
megélésének számos példáját vetítette elénk. Ebben az esetben nyilván a néptánc és a népzene, a népdal
vonatkozásában.

Kincs, amiről nem is tudtunk

Előbb Ivácson László tartotta meg előadását, mely alatt a gyergyóremetei „öreg” táncosok voltak
segítői, akik valahányszor szükség volt rá, be is tudták mutatni az előadó által felvetetteket.
Bár a táncházmozgalomban egyelőre nem igen beszélhetünk arról, hogy a gyergyói néptánc is
figyelemre méltó helyet foglalna el, Ivácson László bizakodóan beszélt, sőt arra ösztönzött, hogy merjen a
gyergyói táncoló bátrabb lenni, ne féljen újabb figurákat alkalmazni, hiszen hagyománnyá csak akkor
válhat bármely próbálkozás, ha azt a közösség ki nem söpri idővel a táncrendből.
Az előadó bemutatott egy nemrég felfedezett filmet is – az MTA filmtárából –, amely kézzelfogható
bizonyíték arra, amit már rég sejtenek, sőt lelkes gyűjtőknek köszönhetően már tudunk is róla. Magyarán:
igenis volt és van gyergyói néptánc, ami hagyományozó útján került a mába, de amiről, bár kincs, nem
tudtuk, hogy birtokunkban van, annak ellenére, hogy sokan ropták, járták mindvégig, és sok emberöltőn
át csiszolódott. Az előadó kifejtette, hogy régebben a közösség életének része volt a néptánc, hiszen
alkalmak tömkelege biztosított rá lehetőséget: a közös, jó hangulatú munkálkodások, a tollfosztók, a
guzsalyosok, a fahúzó-, juhterelő-, trágyahordókalákák, a szántóvetésben, szénakészítésben kölcsönös
segítések alatt kialakult jó hangulatú együttlétek, a disznótorok.
1/6 oldal www.medianezo.hu +36 20 383 1950 info@medianezo.hu
Médiafigyelés
Gyergyó nincs elveszve
Korokon álívelő kitekintést is nyújtott Ivácson László felvázolva, hogy ma gyakorlatilag visszatelepítés
folyik, hiszen a ma táncmozgalma a XIX. század közepe és a XX. század eleje néptáncanyagát dolgozza fel,
mert szerinte a csárdással megállt egyfajta fejlődés. Ennek ellenére él még helyenként az ugrótánc is, a
lánctánc is, a körtáncról nem is szólva. Beszélt arról is, hogy a táncot mindig a divat határozza meg, ezért
kerülhetnek be akár idegen elemek is, amelyek vagy kikopnak, vagy sajátos formát öltenek az idők
folyamán, mint a zeppel (ceppel) figurák a felcsíki, illetve a gyergyói táncrend elemei között.
Megjegyezte, hogy Gyergyóban gazdag lehetett a verbunk (figurázás), amire egyre több bizonyíték is
utal.
A remetei Portik Dobos Péter és Márta, Ferencz Sándor és Ágnes, György Antal és (Kiss) Mária
táncospároknak köszönhetően szemléltetni is tudta a gyergyói tánc sajtosságait, és beszélt azokról a
táncokról is (szarkatánc, seprűs tánc, kendős tánc, párnás tánc, vagy a gúnyolódó Gábor Ignácé), amelyek
az ügyességi táncok csoportjába sorolhatók.
Gyergyó nincs elveszve – fejtette ki biztatón –, de hozzátenni, hozzátenni, hozzátenni kell, hogy méltó
helyre kerülhessen a táncházmozgalomban is a gyergyói tánc!
A hátrány előnye
A népzenei és népdal hagyományokról Molnár Szabolcs tartott gazdagon illusztrált előadást.
Megjegyezte, hogy Gyergyó viszonylagos elzártsága előny volt, hiszen Bartók, Kodály, majd Molnár Antal
és 1912-ben Lajtha László valóságos kincsesbányát talált a vidéken, aminek zenei fehér foltjai
felszámolása érdekében aztán Dincsér és Kerényi is munkálkodott. Számos érdekes ismerettel
gazdagodhattak a résztvevő néptáncosok, népzenészek, táncházasok, akik időt szakítottak az előadások
meghallgatására – többségükben a fiatalabb generációk képviselői.
Megtudhatták, hogy a hetvenesnyolcvanas években milyen értékes gyűjtőmunkát végzett Ördög
István, illetve Csomafalván Páll Ibolya és Székely Jolán tanár.
Az Ördög István által felvett, az MTA leltárában őrzött, Cserkész Béla prímás hegedűjátéka egy rövid
foszlánya mindannak, amit Ördög István és Kolumbán István gyűjtött, hiszen Ördög Istvántól a
Szekuritáté mindent elvitt, amikor letartóztatták, majd mondvacsinált bűn miatt bebörtönözték. Jó lenne
Kolumbán István hagyatékát is alaposabban átnézni, bizonyára szolgálna az is kellemes meglepetésekkel,
ugyanis azon esztendők gyergyói művelődési mozgalmának egyik meghatározó alakja volt. Nem
elhanyagolandó néhai ft. Páll Sándor – utoljára gyergyóhodosi plébános – hagyatékának megtalálása
sem, mert köztudott, hogy a „muzsikus pap” magnójával sok zenésznél, köztük Cserkész Béla bácsinál is
készített hangfelvételeket.
Elfelejtettek idézése
Az előadás során visszatekinthettünk a gyergyói népzene múltjába, fejlődésébe, a hangszeres muzsika
alakulásába, a furulya és valamilyen ritmushangszer összeállítású „zenekartól” a mai, több hangszeres
formációkhoz vezető útra. (Pávai István munkásságát sem véletlen említette az előadó.) Mára elfelejtett, a
közösség mulatását, dalait, táncait zenei kísérettel ellátókról hallhattunk id. Cserkész Béláról Balla
Marciról, a Kosztákról, Bartalis Ferencről… A táncházzal zárult találkozó, melyen a szárhegyi Cika zenészei
muzsikáltak, a tűnődésre is alkalmat adott, hiszen Molnár Szabolcs Gyergyó kitűnő zenészeiről is szót
ejtett. Aki olvasta Orbán Balázs Székelyföld leírása című munkáját, természetesnek veszi a gyergyóiak
fogékonyságát a zenére. Ő ugyanis Székelyföld Árkádiájának nevezte Gyergyót, Árkádiában pedig
elsősorban a zeneművészetre volt érzékeny az ottani népesség.
De eltűnődhetünk azon is – főleg a Berecz András által viszsza/hazahozott énekekre gondolva –, hogy
talán épp a népzene, a gyergyói népdal lesz az, ami segítségével egyszer megfejtik Gyergyó
kialakulásának – eddig csak a találgatások, sőt okoskodások szintjéig jutott – történetét is. Mert a
gyergyói népdal sajátos, egyedi, ám nem rokon nélküli! A rokon megtalálása után pedig – ez a
zenekutatók dolga –, csak össze kell bogozni a közel ezer éve elszakadt szálakat… Mondom én, a
muzsikára igen érzékeny lelkületű, múltunk titkaira kíváncsi.