Hagyományok Háza

A népi együttes igazoltan príma?!

Világsiker a javából: tavaly Amerikában turnéztak, zenekaruk most Indiában muzsikál

Budapesti 7 nap, 2007. november 29.

 

Prima Primissima-díjra jelölték a népművészet és a közművelődés kategóriájában a Magyar Állami Népi Együttest. Úgy tűnik, a hagyomány színházi megjelenítésére törekvő együttes jó úton jár, hiszen rendre táblás házak előtt ropják, ráadásul külföldön is szívesen látott vendégek. Jövőre Kína az úti cél.

A Hagyományok Házában, a hírneves Budai Vigadó nemrég újjávarázsolt épületében „lakó” Magyar Állami Népi Együttes mind gyakrabban hagyja el otthonát. Nem volt ez mindig így. Az együttest érzékenyen érintette a rendszerváltás és a modern technika, az internet előretörése. Ahogy a Hagyományok Házát irányító Kelemen László fogalmazott: „a rendszerváltás után a korábban virágzó folklórpiac összeomlott. Ez azzal járt, hogy a Magyar Állami Népi Együttes teret vesztett”. A Mihályi Gábor művészeti vezető által vezetett kollektíva azonban néhány nehéz esztendő után új minőséget teremtett. Ezt ma már a kritikusok is kézséggel elismerik…

Az Ecseri lakodalmas és megannyi szép emlék   A Magyar Állami Népi Együttes – a Mojszejev együttes társaságában – 1951. április 4-én lépett először színre az operaházban. Első kamaraműsorukat 1956. január 5-én az Erkel Színházban mutatták be, két hónappal később következett a Kisbojtár premierje. Három egyfelvonásos színrevitelével kísérleteztek 1958-as balladaestjükön. Híres lakodalmasukat 1961 áprilisában szemrevételezhette első ízben a publikum. A hatvanas–hetvenes években sorjáztak a produkciók, íme néhány a hosszú listáról: Muzsikáló tájak (1960), 13 táncminiatűr (1964), Hétszínvirág (1965), Magyar Századok (1968), Jeles napok (1969), Tiszán innen, Dunán túl (1970), Életfa (1979). A nyolcvanas évek előadásai közül különösen emlékezetes a Tímár–Kricskovics–Novák-est, a Lakodalmas és az 1985-ös keltezésű Vallomások a néptáncról. Az újabb, Sebő Ferenc és Mihályi Gábor művészeti vezetésével fémjelzett korszak sikeres előadásai a Naplegenda, a Táncos magyarok, a Verbunkos, a Pannon Freskó vagy Az örök Kalotaszeg.

Mihályi arra jut, hogy sikerült igazolniuk, hogy úgy gondolkodnak, azt vallják, amit Bartók Béla is vallott. Azaz: „úgy kell megismerni hagyományaink mély rétegeit, hogy aztán arra építve, abból táplálkozva építsünk fel valami újat, egyedit, művészileg értékeset”. A művészeti vezető ezért sem híve a korábban erőltetett és vonzónak hitt folklórrevünek. Inkább a táncok, a hagyomány színházi megjelenítése mellett tör lándzsát, vagy ha úgy jobban tetszik: fokost. Ennek a szemléletnek a gyümölcse a Magyar Concerto című estjük is, amely a múlt és a modernitás egységét jelképezi. A darab népzenénk és néptáncunk káprázatos sokszínűségére épül, nem csoda hát, ha egyszerre érhetjük benne tetten a férfitáncok akrobatikus virtuozitását, a leánytáncok líráját, a páros táncokon átsütő szerelem varázsát, a vokális kultúra gyöngyszemeit. Ezt a parádét látta, honorálta vastapssal az amerikai publikum tavaly. És ugyanezt a mesés produkciót viszik magukkal Kínába, a rangos hongkongi táncfesztiválra. S ha már a külhoni meghívásoknál tartunk, jegyezzük meg sebtében, hogy e pillanatokban is az együttes öregbíteni igyekszik hazánk hírnevét – momentán Indiában. Sikeres tavalyi fellépésük után kaptak újabb meghívót: a Pál István „Szalonna” prímás és Herczku Ágnes énekes nevével fémjelzett zenekar Delhi Tájékoztatási és Kulturális Központ rendezvényére várják. A Kodály Zoltán emlékének szentelt Magyar Kulturális Fesztiválon egyébként nemcsak autentikus magyar népzene, hanem Kodály és Bartók népdalfeldolgozásai is szerepelnek a koncertprogramban. Az öttagú zenekart két alkalommal Delhiben és egy alkalommal Dehradoonban hallhatja az indiai közönség.

 

A külföldi turnék mellett a Prima Primissima-díjra jelölt Magyar Állami Népi Együttes nagy hangsúlyt fektet arra is, hogy a hazai közönség rendszeresen láthassa. December végén ezért „egy este/két produkció” szlogennel különleges ünnepi műsorokkal kívánnak kedveskedni közönségüknek a Hagyományok Házában. December 27-én és 28-án a Pannon Freskó című táncszínházi produkciót mutatják be. A Sebő Ferenc zenéjére készült, látványos táncvízió az őseinktől örökölt nyelven mondja el az emberi érzelmek, a szerelem és a halál fenséges harcait a Tavasz (születés), a Nyár (beteljesülés), az Ősz (elmúlás) és a Tél (haláltánc) karakteres színeiben. A táncelőadáshoz kapcsolódóan a Sebő együttes ad koncertet – ráhangolva a közönséget az előadásban megidézett karneváli hangulatra. December 29-én a Felvidék etniakailag sokszínű tánc- és zenekultúráját összefoglaló Kincses Felvidéket mutatja be az együttes. Az előadást követően pedig a zenekar ízelítőt ad Bartók gyűjtéseiből és népdalfeldolgozásaiból, majd az új évet köszöntve felidézik a régi századfordulós kávéházak és a régvolt falusi ünnepek hangulatát. A szekér tehát sebesen halad. És a jövő évi feladatok között megtaláljuk az Agrigentói Nemzetközi Folklór Fesztivált is – mint lényeges mozzanatot. Az ötven évre visszatekintő világfesztiválon évente húsz ország képviselteti magát, s 2008-ban hazánk kiemelt helyet kap. A fesztivál idején a magyar hetek keretében a közönség többször is megtekintheti a népi együttes előadásait, de kiállítások és gasztronómiai programok is ízelítőt adnak kultúránkból. Ezt követi majd a kínai túra.

Szabó Zoltán Attila

---

 

Az írás megjelent még:

Veszprém megyei NAPLÓ, 2007. december 3.

Dunaújvárosi HÍRLAP, 2007. december 3.

Fejér megyei HÍRLAP, 2007. december 3.

Vas Népe, 2007. december 3.

Zalai HÍRLAP, 2007. november 30.