Kiállítás Lajtha Lászlóról a Hagyományok Házában
A népzenekutató hagyatéka
Heti Válasz, 2008. február 28.
"Magyar éneket, táncot, ha csak lehet, ne a tanító, ne a szabadművelő tanítson be. Legyen az ő feladata, hogy kikeresse a faluban azt az öregasszonyt, vagy embert, akiről megállapítja, hogy jól ismeri a hagyományt"- írta a magyar népzene tanításáaról Lajtha László.
Ezt az embert olyan motor hajtotta, amelynek két hengere volt - mondta róla Sebő Ferenc |
Ez az idézet is elhangzott annak a kiállításnak a megnyitóján, amelyet a zeneszerző és népzenekutató születésének 115., halálának 45. évfordulója alkalmából rendeztek a Hagyományok Házában. Lajthát Bartók és Kodály mellett a XX. század első felének legjelentősebb magyar zeneszerzőjeként tartják számon, de a február 14-én nyílt tárlat a művész-tudós tevékenységének a népzene gyűjtése és kutatása területén végzett felbecsülhetetlen értékű munkáját mutatja be.
Az 1892-ben született Lajtha zeneművészeti főiskolát végzett, ahol zeneszerzést, zongorázást tanult. Külföldi egyetemekre járt, majd állam- és jogtudományi doktorátust is szerzett. A népzenegyűjtési munkába az 1910-es években kapcsolódott be, a népzenei kincs mentését haláláig folytatta. Egy ideig a Nemzeti Zenede és a Néprajzi Múzeum igazgatója is volt. Gyakran tartott előadásokat itthon és külföldön, zenei és néprajzi témájú cikkeket közölt. Mint a kiállítás anyagából is kiderül, hatalmas munkát végzett a magyar népzenekutatás területén.
Fotók, dokumentumok, levelek elevenítik fel tevékenységét, Kodállyal, Bartókkal való kapcsolatát, népdalgyűjtő körútjait, Erdélyi utazásait. "Néprajzosként és kultúrtörténészként a tudományos aprómunkát is magára vállalta" - fogalmazott Sebő Ferenc népzenész, a Hagyományok Háza szakmai igazgatója a megnyitón. Szerinte lehetetlen a komponista Lajthát szembeállítani a népzenekutatóval, mert ezt az embert olyan motor hajtotta, amelynek két hengere volt. "Lefullaszthatták egyiket a körülmények, a másik teljes intenzitással dolgozott tovább" - közölte, utalva arra, hogy itthon a szocializmus évei alatt háttérbe szorult. Amikor 1947-48-es londoni tartózkodása után hazatért Magyarországra, nem tartotta titokban, hogy nem rokonszenvezik a kommunista hatalommal. Ezért a sokáig Franciaországban élő, külföldön rendszeresen előadásokat tartó, kultúrdiplomataként is számon tartott, ezért a hatalom számára gyanús Lajtha hosszú ideig nem kaphatott útlevelet. Annak ellenére, hogy anyagilag is ellehetetlenítették, mellőzték, műveit nem játszották, állásait elvesztette, nem hódolt be a politikai hatalomnak. "A megalkuvást bűnnek tekintette" - írta róla Solymosi Tari Emőke zenetörténész. A mellőzés évei alatt is kifogyhatatlan energiával dolgozott, egészen 1963-ban bekövetkezett haláláig. Ezt bizonyítja a 2001 óta a Hagyományok Házában őrzött Lajtha-hagyaték is, melynek jelentős része népzenei gyűjtemény, kották, feljegyzések.
H. Cs.,
