Hagyományok Háza

Pannon Freskó az Operaházban

A Hagyományok Háza frigyre lépett a 120 éves dalszínházzal

Budapesti 7 nap, 2008. március 13.

Egy nappal a ferihegyi felszállás előtt a Magyar Állami Népi Együttes Kínába tartó csapatának művészeti vezetője, Mihályi Gábor és Ferencz Mária menedzserigazgató is benézett az Operába. No persze a Székely Bertalan Teremben mindenki ott volt, aki a dalszínház avagy a Hagyományok Háza működtetéséért, művészi munkájáért így vagy úgy felelős: a két intézmény ugyanis amolyan (vér)szövetséget kötött egymással.

A ceremónián a Magyar Állami Operaház főigazgatója jelezte: érdekes kettősséget hordoz az együttműködés, hiszen a globálisoperakultúrát és a nemzeti hagyományokat őrző népi kultúrát kötik most össze. – E két különböző, ám évszázadok során stabil értékeket ápoló kultúra összekapcsolásával azonban nemcsak hagyományokat őrzünk, hanem minden kétséget kizáróan közös célért is dolgozunk – summázta Vass Lajos.

Az Andrássy úti dalszínház dirigense nem titkolta, amíg az Erkel Színház épülete nem tudja visszafogadni a társulatot, addig számukra a Budai Vigadó gyönyörű épületében való szereplés a legideálisabb megoldás is egyben. Vagyis az Opera gazdagodik egy kisebb, a grandiózus színpadi jelenésekkel szemben intimebb közeget kínáló, akár kísérleti darabokat, balettesteket is befogadni tudó játéktérrel. – Kicsit magunkra maradtunk az utóbbi időben – említette, majd örömmel nyugtázta, hogy „egy majdnem hatvan- és egy 120 éves csapat találkozott újra 2008-ban…”

Keveházi Gábor, a Magyar Nemzeti Balett igazgatója nyomban kiselőadást is tartott a dicső múltról, precízebben kitért arra, hogy „a táncművészetben számos olyan koreográfus alkotott maradandót, aki a népi hagyományokból merített: Harangozó Gyula, Seregi László, Juronics Tamás és Román Sándor például a népi tánckultúra értékeit ágyazta/ágyazza a klasszikus balettkultúrába”.

K. G. 1956 történéseit is érintette. Elmesélte, hogy a legendás Harangozó Gyula, akit máig „a cselekményes, sok karaktert felvonultató balettek mestereként, ízig-vérig modern koreográfusként tartanak számon, mikor szembesült ama ténnyel, hogy a forradalmat követő megtorlások idején seregnyien disszidáltak, külföldre távoztak társulatából; új csapatát éppen a Magyar Állami Népi Együttes tájékán toborozta. Ekkor „igazolta le” Seregi Lászlót is, aki később olyan nagybalettekkel hálálta meg a bizalmat, mint a Spartacus, a Sylvia, A cédrus, a Rómeó és Júlia, a Szentivánéji álom vagy a Makrancos Kata.

A Harangozó-díjas Mihályi Gábor is örömmel nyugtázta, hogy bemutathatják ott is a Pannon Freskót és Az örök Kalotaszeg című, már közönségkedvencnek számító darabjaikat, ahol Seregiék találtak egykor otthonra.

Amúgy a két intézmény közös bérletet ajánl a publikum figyelmébe, ennek része a már emlegetett két mű: Sebő freskóját április 26-án játsszák először, Kelemen László Kalotaszeget megidéző, Farkas Zoltán „Batyu” koreográfus által színre vitt alkotását pedig május 10-én tekinthetik meg a bérletesek. (A 10 ezer forintos közös csomag előadásai között még megtalálhatjuk Mendelssohn–Bartoldy Szentivánéji álmát, Prokofjev Rómeó és Júliáját, Puccini Toscáját, Goldmark Makrancos Katáját is.)

Természetesen az újdonsült szövetségesek hosszú távú szakmai együttműködésben bíznak, de az is a céljuk, hogy népszerűsítsék a Kárpát-medence zenekincsét, Kodály, Lajtha, Bartók és Vajda életművét, gyűjtéseit. Éppen ezért péntek–szombati előadásaikat ajánlják majd az utazási irodák és a hazai szállodák is. Mindez már csak azért is fontos előrelépés, mert – idézve Kelemen Lászlót, a Hagyományok Háza főigazgatóját – „a hazai kulturális piacon mindinkább teret nyer a bóvli, a szórakoztatásnak az a formája, amely már nem a művészi értéket tartja szem előtt. Erre született most csattanós válasz”.

Szabó Zoltán Attila