Hagyományok Háza

Kétnapos konferenciát tartanak a Hagyományok Házában (Budapest I., Corvin tér 8.). A ma és holnap zajló tanácskozás során fel szeretnék térképezni, milyen szerepe van a magyar kultúrának a jelenkori köztudatban. A Hagyomány és művészet címet viselő konferenciát az ELTE BTK Néprajzi Intézetével közösen szervezték.
A folklórelemek beemelése a magasművészetbe a XX. század elején – Bartók Béla művészete révén – olyan korszerű, példamutató irányzattá nőtte ki magát, amelyben a „rejtett dimenziók” feltárása új megvilágításba helyezte a hagyományos kultúra jelenségeit. Bartók nemcsak alkotóművészként kezelte a népzene sokrétű anyagát, hanem annak úttörő kutatója is volt. Művészeti koncepcióját és a Közép-Európában élő népek kulturális összetartozásáról vallott, újszerű nézeteit sokan értetlenül fogadták. A folklóralkotások felhasználása azóta is nagy változatosságot mutat. A klasszikusnak tekinthető, XIX. századi gyökerű folklorizmustól az avantgárd neofolklorizmusig a feldolgozás számos példájával találkozhatunk, ám a hagyományos kultúrával való érintkezés művészeti áganként és korszakonként változó.
Hogyan alakult az utóbbi tizenöt-húsz évben a magasművészet és a hagyományos kultúra viszonya Magyarországon? Milyen hatással volt Bartók Béla művészeti koncepciója a kortárs alkotók munkáira? Van-e a magyar kortárs művészetnek az ország hagyományos műveltségére épülő karaktere? Ehhez hasonló kérdésekre keresnek választ a Hagyományok Háza ma induló, Hagyomány és művészet – Bartók Béla művészeti koncepciója az ezredfordulón című konferencián.