Hagyományok Háza

 

Programok

Programkereső:

-tól -ig

Összes programunk

 

Hírek

2018. március 21.

Elhunyt Borbély Jolán

Mély fájdalommal tudatjuk, hogy 90. életévében elhunyt Borbély Jolán Prima-díjas, Martin-díjas néprajzkutató, pedagógus.

 

Hajdúszoboszlón, paraszti környezetben született ikertestvérével, nagyszülei és közvetlen környezete révén a hagyományos kultúra minden ágával találkozott. A négy elemi osztály elvégzése után 1938-tól Debrecenben a Református Dóczi Leánygimnáziumban került, ahol a paraszti kultúra iránti szeretetét és tiszteletét erősítette az a szellem, amit Karácsony Sándorral, Lükő Gáborral, Veress Péterrel, Csenki Imrével és Tamási Áronnal való találkozásai jelentettek. 1947-től Budapesten, az ELTE magyar nyelv és irodalom, valamint muzeológia­–néprajz szakára járt, 1956-ban szerzett muzeológus és néprajz szakos diplomát. Diplomamunkáját Lakócsa táncai és táncélete címmel írta meg.

Borbély Jolán a Népművészeti Intézet munkatársaként, néptánckutatóként Muharay Elemér irányítása mellett kezdte meg szakmai munkáját 1955-ben. Ebben az időben néptánckutatást, - gyűjtést végzett, kutatási területe a hazai délszláv és más magyar tájegységek tánckutatása volt.

Az intézmény átalakítása után, 1956-tól 14 évig pedagógusként dolgozott az Arany János Gimnáziumban. Ez idő alatt férjével, Martin Györggyel részt vett Erdély és Szlovákia magyar tánc- és népzenekutatásában, elsősorban a határon túli magyar népi kultúra népszerűsítése, megismertetése köthető nevéhez. Megszámlálhatatlan gyűjtésen vettek részt Erdélyben Kallós Zoltánnal együtt is. Az itt szerzett tapasztalat és Kallós Zoltán által gyűjtött textíliák jelentették azt a forrást, melyek a hazai hímző kultúra, a szakköri mozgalom megújulását eredményezték.

1972-től visszahívták a Népművelési Intézetbe, ahol – Dr. Varga Mariann utódjaként – a kézműves szakterület irányítása lett a feladata, az amatőr tárgyi népművészet szakmai segítését, műfaji gazdagítását bízták rá. Képzések, kiadványok dokumentálják munkássága eredményét, ami nemcsak a falvakra terjedt ki, de a határon túli magyarságra – Erdélyre, Szlovákiára, Vajdaságra – is. Pedagógusi és néprajzi tudását ötvözve óriási jelentőségű változásokat eredményezett tevékenysége. Folyamatosan gondozta az intézet különféle kísérleti tevékenységét – így a munkásszállókon végzett kézműves szakköröket, az etyeki kísérletet, a kézműves alkotóházak építését. Nevéhez kötődik az Élő népművészet – Országos Népművészeti Kiállítás elindítása, a hímző továbbképzések mellett a szövő képzés, valamint a játszóházi képzések beindítása. A népi kézművesség megújítása érdekében fáradhatatlanul dolgozott míg ereje engedte, minden hiteles újító törekvés mellett harcosan, segítőkészen kiállt.

Kezdettől fogva részt vett a táncházmozgalom szellemiségének kialakításában, a mozgalom szakmai segítésében. Intézeti munkája mellett folyamatosan segítette a hagyományőrző mozgalmat, előbb az intézeti kereteken belül, majd a civil mozgalmakon keresztül. Alapítója, elnökségi tagja volt a Népművészeti Egyesületek Szövetségének.

Közel a 90. életévéhez is napi kapcsolatban volt az alkotókkal, aktívan részt vett a szakmai közéletben, a mozgalom mindennapi tevékenységében.