„Van egy kalács: kukuca”
madár alakú kalácsok karácsony idején

 

Mindannyian ismerjük Nemes Nagy Ágnes versét, amely megénekli a karácsonyra kapott madár alakú kalácsot:

Van egy kalács: kukuca,
friss kalácsból kalácsforma.
Azt mondják, ha jó leszek,
meg is kapom karácsonyra.

Azt mondják, hogy madárforma,
azért kapom karácsonyra.
Azt mondják, hogy szárnya van,
csőre van, és lába van,
frissen szabad kézbe vennem,
karácsonykor meleg madár
ülhet majd a tenyeremben.

Szeme helyén bors van.
Adják ide gyorsan![1]

 

De mi is ez a kukuca vagy csánt madárka, galamb, búbos, tubi, tuba, tubika, tubuka, bádics, cinke, fecske, kukucs[2]?

 

Madárkalács
forrás: Mindmegette

 

Tulajdonképpen egy kelt tésztából készített kalács, amelyet nemcsak karácsonykor, hanem a húsvéti ünnepkörben, sőt a halottkultusz részeként, máshol pedig lakodalmak alkalmából osztogattak kicsinek és nagynak, öregnek és fiatalnak, halottnak és előnek.

A madárkalács jelentőségéről, egy-egy közösség életében betöltött szerepéről Gazda Klára ír tanulmányában (ld. az irodalomjegyzéket).

A madárkalácsot a leggyakrabban gyerekek kapták, ünnepnapon, például karácsonykor, vagy maradék tésztából bármikorra.

Karácsonykor a tésztamadár az élettel, a tiszta lélekkel, a rituális tisztasággal és áttételesen a feltámadás hitével állhat összefüggésben, a felfelé szálló madár az égiekre vonja az emberek figyelmét - írja Gazda Klára a már említett tanulmányában.

 

És egy kis személyes adalék: gyermekkoromban, Gyergyókilyénfalván, a ’80-as évek elején, mi is ilyen kalácsot kaptunk az alma, a dió és a szaloncukor, az aprópénz mellé, ha szépen énekeltünk. Mindig nagy öröm volt „galambost” kapni, nagy becsben is tartottam „őket”.

 

Elhatároztam, hogy idén én is sütök a karácsonyi kalács mellé egyet-egyet – a családom minden tagjának, legfőképpen a gyerekeimnek. Tegyenek így Önök is!

Szeretettel osztom meg a világhálón található recepteket, süssenek kukucát, galambost, madárkát, s kívánom, hogy míg formálják, alakítják a kelt tésztát, alakuljon át lelkük is ebben a rohanó világban, s legyen lehetőségük ezáltal is készülni az Ünnepre.

 

Szeretettel kívánok mindannyiuknak békés, áldott Ünnepeket, s a jövő esztendőre minden elképzelhető jót!

 

Mostan kinyílt egy szép rózsavirág
Joó Andrásné Kátai Mária
Pereg, 1937.10.18.
Gyűjtötte: Volly István

 

Irodalom:

Gazda Klára: A kalács és rituális kontextusa.

            In: Közösségi tárgykultúra – művészeti hagyomány. Egyetemi jegyzet. Kolozsvár, KJNT – BBTE Magyar Néprajz és Antropológia Tanszék, 2008. pp. 345-384.

            In: Jakab Albert Zsolt – Keszeg Vilmos – Szabó Á. Töhötöm (szerk.): Kultúrakutatások més értelmezések. Kolozsvár, BBTE Magyar Néprajzi Tanszék – Kriza János Néprajzi Társaság, 2008. pp. 57-109.

 

Receptek az Interneten:

 

Madárka

Kukuca

 

Bakó Katalin könyvtáros, népdalénekes

a Hagyományok Háza Martin Médiatárának vezetője