Hazatért a Magyar Állami Népi Együttes

2013 szeptemberétől 73 előadást adott Észak-Amerikában a Magyar Állami Népi Együttes. A december végén hazatért művészek januári előadására már elővételben minden jegy elkelt, így a Hagyományok Háza februárban ismét műsorára tűzte a Magyar rapszódia - Amerika című előadást. Mihályi Gábor az együttes művészeti vezetője beszélt a turnéról és a Társulat amerikai élményeiről.

- Hogyan jellemezné a most zárult észak-amerikai turnét?

- Elindulásunk előtt a 2010-es évek talán legfontosabb turnéjaként jellemeztem tavalyi észak-amerikai vendégszereplésünket. Több mint három hónap, közel hetven város, 26 állam, 73 előadás, majd' nyolcvanezer néző, több mint negyvenezer kilométer - néhány adat bizonyítandó a turné rendkívüliségét. A hatalmas és csodálatos színházak, mint az Artemus Ham Concert Hall (Las Vegas), a Copley Symphony Hall (San Diego), a Lehman Center (New York), vagy a 3500 férőhelyes Auditorium Theatre (Chicago), hogy csak néhányat említsek közülük.

- Látogatásuk rendkívül fontos volt a diaszpórában élő magyaroknak és nagy sikert aratott az amerikai közönség körében is. Egy ilyen turné az országimázs szempontjából sem elhanyagolható tényező.

- Sok helyen és sokszor elhangzott már, hogy Magyarország legnagyobb értéke a kultúrája, legyen az klasszikus, kortárs vagy tradicionális. Ennek a kijelentésnek a valóságáról személyesen győződhettünk meg ezen a vendégszereplésen, hiszen nem volt olyan előadás, ahol a harmadik kikövetelt ráadás után a közönség nem felállva ünnepelte volna a Magyar rapszódia előadásunkat és a Társulat művészeit.

Miközben a nézőink többsége semmilyen magyar gyökerekkel nem rendelkező amerikai volt, az a szándék, hogy a műsor segítségével szólítsuk meg a diaszpórában élő magyarságot – fordítsuk figyelmüket az elhagyott hazájuk felé, erősítsük meg őket identitásukban -, maradéktalanul teljesült.

Október huszonharmadika estéjén különösen szívszorító volt a nézőtéren lengő magyar zászlók látványa.

- Mik voltak legemlékezetesebb színpadi és úti élményeik?

- A három hónap során jó néhány táncházat is tartottunk. Az egyik legemlékezetesebb talán a New

York-i volt, ahol a főkonzulátus nagytermében taníthattuk a 4-5 éves apróságokat. De szintén szívesen emlékszem vissza San Franciscóra, ahol a majd' száz ember nagy része amerikai volt, bizonyítva a magyar táncház - mint unikális módszer - nemzetközi sikerét.

Bár a turné mind fizikailag, mind szellemileg rendkívül megterhelő volt a Társulat számára – hiszen utazásaink döntő részét busszal teljesítettük, utazva naponta akár hat-hétszáz mérföldet is -, ennek ellenére kicsit talán megismerhettük Amerikát is. Fürödtünk az Atlanti- és a Csendes-óceánban, sétáltunk a Golden Gate hídon. Láttuk a nagyvárosokat, a prérit, a sivatagokat, a Niagarát, a remek múzeumokat és a híres emlékhelyeket. Volt, aki kipróbálta a szerencséjét Las Vegasban, mások őrületes hullámvasutakon rémüldöztek. Volt, aki cápát fogott a Mexikói-öbölben, mások hajnalig táncoltak Memphisben az utcán.

Ünnepeltünk névnapokat és születésnapokat, énekeltük a himnuszt a magyar házakban.

Még a turné elején keresett meg egy amerikai néző az előadás után. Az ő szavai talán a legkifejezőbbek a Magyar rapszódia amerikai sikerére és fogadtatására: „Amit láttam, mélyen felkavart.

Jobban meg kell ismernem ezt a kultúrát, ezt az országot. Soha nem gondoltam volna, hogy saját múltamat egyszer egy magyar táncegyüttes tükrében pillanthatom meg."

Fidelio, 2014. január 14.

http://fidelio.hu/jazz_world_folk/interju/hazatert_a_magyar_allami_nepi_egyuttes?s=rss