Mi a népmese?
A népmese a szóbeli epikus népköltészet egy műfajcsoportja, melynek általános jellemzője formailag a kerek, egész, logikus történetszövés, tartalmilag a jellegzetes mesei világ, a hétköznapi és a csodás elemek keveredésével, esztétikailag a művészi nyelvhaszálat, meghatározott nyelvi-stilisztikai hatáskeltő eszközök, pl. mesei szövegformulák szerepeltetése. Előadói a mesemondók; sajátos előadói stílusa, a magyar néphagyományban nyomokban még máig fellelhető népmesemondás nem azonos a prózamondással. Híres mesemondó asszonyok és férfiak szövegeit, előadói egyéniségüket, a mesemondás hagyományozódását a néprajzkutatók kutatták, leírták; néhányuk művészetét az állami Népművészet Mestere díjjal is jutalmazták.
Mi jellemző a népmesére mint népköltészeti műfajra?
A népmesére – a népköltészet részeként - érvényesek a folklór általános jellemzői. (Ezek mentén jól elhatárolható a hivatásos művészettől, azon belül az irodalmi mesétől)
- hagyományos jellegű (az öröklött hagyomány érték, továbbadása kötelesség)
- szinkretikus (összművészeti jellegű, egyszemélyes színház, a mesemondás során a beszédnek, a látványnak, néha az éneknek is szerepe van)
- közösségi művészet („közösségi kontroll” csiszolja a szövegeket, az általánosan tetsző válhat csak hagyománnyá)
- a szóbeliség útján hagyományozódik, előadásmódja szóbeli
- személyes hagyományozódás során él tovább („apáról fiúra” - nagyszülőről unokára” - családban, vagy közösségekben)
- alkalomhoz kötődik (a mesemondás-mesehallgatás hagyományos színterei: katonaság, summások, favágók, szénégetők, dohánycsomózás, fonó, kukoricafosztó, kitelepítés, halottvirrasztó)
- változatokban él
- alkotói anonimek
Mi az a mesei szerkezet, amire felépül a mese egésze?
A szerkezet mesei műfajonként eltérő, tehát más a tündérmese vagy egy novellamese, és más egy formulamese, egy láncmese szerkezete. Ami minden meséről elmondható, az a mese kerek egész volta, a szerkezet áttekinthetősége, a mese fölépítésének logikai következetessége. A meséket is többnyire a majd minden elbeszélőszövegben megtalálható klasszikus hármas-osztatúság jellemzi: (esetleges mesekezdő formula)+ 1) kezdeti nehézség: károkozás, hiány 2) bonyodalom 3) megoldás: szerencsés vég, házasság (+ esetleges mesezáró formula)
Mi az a (minimum) hat dolog, ami miatt (leginkább) fontos a mesei szerkezet?
A mesei szerkezet rendkívül fontos, mert 1) műfajalkotó tényező; 2) a mesei biztonság eszköze is: a logikai következetesség kerek egésszé formálja a mesét; 3) a mesemondó a szerkezetet ismeri- felhasználja- újraalkothatja; 4) a mesemondó támaszkodhat rá, a memóriáját segíti; 5) a mesehallgatók is ismerik, ezért esztétikai élményüket is előkészíti; 6) szerkezeti elemekre tagolva a meseváltozatok jobban összevethetők egymással
Melyek a népmese tartalmi-szerkezeti egységei?
A meseműfajok mindegyikére érvényes tartalmi-szerkezeti egységek a következők:
mesei elem (pl. fiatalító kád; legkisebb királyfi)
mesemotívum (pl. a tündérek fiatalító kádjában megfürdik a főhős, a legkisebb királyfi)
mesei epizód (pl. egy irigy szolga rágalmazása miatt, a király parancsára, el kell hozni a főhősnek a tündérkirálynőtől a fiatalító kádat, és az öreg király előtt megfürödni benne)
mesetípus (pl. az AaTh 531 Az aranyhajszál, aranytoll, aranypatkó elnevezésű mesetípus)
típuskombináció (pl. Szőcs Boldizsár vajdasági, székelykevei mesemondó egyik meséje, A szépség fája, a beszélő madár és az élet vize című mese három típus, az AaTh 550: Madár, ló és királylány, az AaTh 531: Az aranyhajszál, aranytoll, aranypatkó és az AaTh 303: A két testvér elnevezésű mesetípus kombinációja, egymásbaszövése.
Melyek a magyar népmese formai jellemzői?
A mesei formulákhoz minden nyelvben sajátos, hagyományos képzettartalmak társulnak, arra a nyelvre, folklórra jellemző varázsát adják, szinte lefordíthatatlanok. Ezek közül a történeti mesekutatás általában azokkal foglalkozik, amelyeket archaikusnak tart, vagy amelyekben a mesei világ törvényei kiváltképpen megmutatkoznak.
Az ilyen sztereotip mondatok, formulaszerű állandó szóösszetételek közül a leggyakoribbakat a következők:
mesekezdő formulák
„Hol volt, hol nem volt, még az óperenciás tengeren is túl, túl, túl, ott, ahol az a kurtafarkú vadkan túr; szénaboglyán innen, szalmaboglyán túlnan, éppen a törekesenn állott. Vót egyszer egy nagy fa. Annak a fának a háromszázhatvanhatogyik ágán volt egy rinci-ráncos szoknya. Annak a szoknyának vót háromszázhatvanhat rinci-ránca. Annak a szoknyának a háromszázhatvanhatogyik rinci-ráncábó szedtem ki ezeket a meséket.”
mesei átvezető formulák
„…hogy egyik szavamat a másikba ne öltsem…”
mesezáró formulák
„Úgyhogy még máma is élnek, ha meg nem hóttak. Én pediglen mint mesemondó, egérlyukba bújtam, ottan fészket raktam, és maguknak a mesét elmondtam. Itt a vége, fussanak véle!”
sztereotip párbeszédek (a mesei párbeszédek rengeteg állandósult szófordulatot tartalmaznak) - a legismertebb párbeszédformula-típusok: a szolgálatot kereső hős és az ördöngös asszony között folytatott, megtisztelő köszönést tartalmazó párbeszéd; a sárkány és a lova közti párbeszéd; a mesehős párbeszéde táltoslovával a próbatétel, párbaj előtt stb.
Kik, milyen foglalkozások képviselői és hogyan közelítik meg a népmesét?
A népmesét manapság sokféleképpen közelítik meg. A népmese a népköltészet, a folklór része, tehát elsősorban a folklorisztika hivatott a tudományos vizsgálatára. Gyűjtik, dokumentálják, kiadják a folklórral foglalkozó néprajzkutatók, helytörténészek, magyartanárok, amatőr gyűjtők. Elemzik, kutatják a folklorisztika, a filológia, irodalomtörténet, nyelvtörténet, művelődéstörténet, kommunikációelmélet, esztétika képviselői. Tanítják az általános és középiskolákban, az egyetemek magyar nyelv és irodalom, gyermekirodalom, valamit néprajz szakjain, az óvó-és tanítóképző főiskolákon. Felhasználják a művészetterápiák (köztük a biblioterápia, a meseterápiák), a drámapedagógia, feldolgozza a szépirodalom, a filmipar. A Hagyományok Házában a népmesével mint eredetileg felnőtt-műfajjal is foglalkozunk, hiszen kiadványokban, ismeretterjesztő előadásokon, tanfolyamon és mesterkurzusokon, népmese-esteken és mesemondó baráti körben is a népmese világa, a mesekutatás eredményei és a mesemondás maga van "terítéken".
Gyermekeknek szóló programjaink
Miért fontos az anyanyelvi nevelésben a magyar népmese?
A nyelv és a gondolkodás összefügg; az igényes nyelvhasználat az igényes gondolkodást jelzi és segíti; a népköltészet, azon belül a népmese a magyar nyelv legszebb kifejezéseit tartalmazza, olyan szóképeket, szó-és mondatszerkezeteket, melyek az esztétikai hatáskeltés eszközei; a művelődéstörténetben is jobban eligazodik az, aki sok népmesét ismer, hiszen írók, költők, képzőművészek dolgozták fel népmeséinket vagy utaltak mesei motívumokra, szereplőkre. A tájnyelveket sem fogja tudatlanul lenézni aza városi gyerek, aki tudja, hogy a különféle magyar nyelvjárásokban elmondott mesék mind máshogy szépek.
Berecz András például gyermekei nevelésében, a mesék, olvasmányok megválasztásánál ezt tartotta fontosnak : "... alapnak azt tartottam, hogy amíg az anyanyelv kialakul, addig azokat a szereplőket, azokat a nyelvi fordulatokat adjam meg neki, amik ránk maradnak, és más nem tud vele úgy bánni, hogy megmaradjon, hogy élő legyen. Utána aztán övé a világ, de a kikötőt de a kikötőt meg akarom nekik építeni, és a világítótornyot megemelni, hogy menjen a világba akárhova, de mindig hazataláljon, mert az biztonságot ad. Kultúrában is, érzésben is, és az otthon érzése az nagyon fontos. Az ember azt adja át a gyermekének, amit szeret, az aztán kiforrja magát. Én úgy gondolkoztam, hogy amíg csak bírom, magyar népmesével alakítsam ki az észjárásukat, mert a világ egy nagy szürkeség felé szalad hatalmas tempóban."
A népmese többnyire prózai műfaj, de találhatunk meséinkben versbetéteket vagy ritmikus prózában elmondott párbeszédes részeket is. Jó néhány állatmeséhez, tündérmeséhez és tréfás meséhez társulnak verses részek, némelyikhez énekelt betétek is (Király Erzsi, Tölgyfába oltott alma). Fábián Éva a meséit sokszor mondta már, sokféle közönségnek, mindig kicsit máshogyan, de mindig beleszőve egy kevés – vagy éppen több – éneket is.
