Szé­ná­si Ve­ro­ni­ka me­sél: A kő­szí­vű em­ber; Ku­tya­is­ko­la

Szénási Veronika, a tatabányai NépmesePont mesemondó munkatársa két, egymástól nagyon eltérő mesét hozott a Folkstúdió adásába.

 

A kőszívű ember című bukovinai székely népmese a tündérmesék vagy varázsmesék nagy csoportjába, azon belül is a hősmesék körébe tartozik. A hősmesékben általában a hős táltos-, vagyis emberfeletti tulajdonságokkal rendelkezik, s a mese valamely – vagy több – nagyszabású hőstettről szól. Témája sok egyéb mellett lehet a feleségszerzés, állatsegítők szerzése, a mágkus képességű, emberfeletti erejű ellenféllel való megküzdés. Ilyenekről szól Veronika meséje is. 

Veronika meséjének forrása a kakasdi, bukovinai székely származású Fábián Ágostonné Márika néni meséje volt, itt: Sebestyén Ádám: Bukovinai székely népmesék I–IV. Tolna Megyei Könyvtár, Szekszárd, 1979–1986. I. 314-317. Tipológiai besorolása: AaTh 0312D+AaTh 0554+AaTh 0302A*.

A kőszívű ember szövege olvasható ezen az online népmese-gyűjtőoldalon.

Mesénk cselekménye röviden: A szegény asszony három fia nem talál a faluban lányt magának. Elindulnak feleséget szerezni. Egy öregapónál meghálnak, cserébe meg kell, hogy ígérjék, hogy hoznak neki is egy szép lányt. Másnap továbbmennek, egy király a Veres királlyal háborúzik, beállnak a seregébe, megsegítik, olyan derekasan harcolnak, hogy a király nekik adja a három lányát. Hazafelé ismét betérnek az apóhoz. Mivel neki nem hoztak feleséget, kővé változtatja mindet, a legkisebb királylány kivételével. A lány kitudja, miért ilyen „kőszívű” az öreg, hol van a szíve elrejtve. Közben születik a szegény asszonynak egy kései fia, az elindul megkeresni a testvéreit. Útközben egy kosnak és egy fehér galambnak ad enni, cserébe ők  lesznek későbbi állatsegítői. Találkozik a lánnyal, megbeszélik, hogy lehetne a kőszobrokat visszaváltoztatni.  A kos összetöri a sziklát, a galamb elkapja a kismadarat, a legény visszaviszi az öreg szívét. Az apó mindenkit visszaváltoztat, hazatérnek, lakodalom.

A mesét a Magyar Népmesék című animációs sorozat is feldolgozta, megtekinthető ITT.

Második történetünket Veronika mesekezdő formulával kezdi („ „Kedves gyerekek, tik már hallottatok arrú, hogy a kutyáknak is iskolába kell járni?...(…) Most egy kutyás mesét fogok nektek elmondani. Hun vót hun nem vót, hetedhét országon is túl, volt egyszer...”). Sajó kutya valójában trufa, besorolása az AaTh 1750 A (A tanulni küldött kutya).

Szénási Veronika meséjének forrása a Bartus Józsefné Teri nénitől gyűjtött történet Szandai Teréz  Magyar Zoltán:  A herencsényi mesemondó. Herencsényi mesék, mondák és tréfás népi elbeszélések Bartusné Szandai Teréz előadásában. (Magyar Népköltészet Tára sorozat IV.) Balassi Kiadó, Budapest, 2004. 106-107.

A gyűjtő, Magyar Zoltán e kötetben a 2002-ben "A népművészet mestere" címmel kitüntetett palócföldi mesemondó, Teri néni teljes szövegfolklór-repertoárját adja közre . A sok tekintetben különleges, archaikus szövegek nem csupán egy személy, illetve egy adott település (Herencsény), hanem az egész tájegység tudását képviselik. A nemzetközi folklorisztikában a magyar népmesekutatás mutatta fel a legtöbb olyan egyéniséget, akinek meséi, mondái néprajzi kötetekben is napvilágot láttak. E hagyományba illeszkedik Magyar Zoltán gyűjteménye. A kötet adatközlője a legutolsó tradicionális mesemondók egyike, a Hagyományok Háza rendezvényein, népmesetanfolyamán ő és szintén kiváló előadókészségű lánya, Petrovecz Lászlóné Bartus Teréz is szerepelt már..
A szövegek többsége műfajilag mese, amelyek között a legendamesék és tréfás elbeszélések aránya a legnagyobb. Főként a tréfás mesék sorában találni rendkívül sok, folklorisztikailag kuriózumnak tekinthető népköltészeti alkotást, s gazdag a gyűjtemény a különféle bibliai apokrif, valamint a műfajilag a mondákhoz közelebb álló, helyi kötődésű, vallásos tárgyú történetekben is. A kötetet részletes elméleti tanulmány vezeti be. A szövegeket jegyzetek, tipológia, valamint a függelékben a tájszaval jegyzéke és az északi magyar nyelvterület mesekutatásának bibliográfiája egészíti ki.

A trufa Sajó kutya címmel Nagy Zoltán hatalmas palóc mese-, és mondagyűjteményében is olvasható, egy nógrádsipeki változatban, Csizmadia Istvántól, itt: Fanyűvő Jankó. Palócföld meséi és mondái Nagy Zoltán gyűjtésében. Sajtó alá rendezte Benedek Katalin. Magyar Népköltészet Tára X. Balassi Kiadó, Budapest, 2010. 431-432.

A Magyar Népmesekatalógus 7/C kötetében, A magyar népmesék trufa-és anekdotakatalógusa (AaTh 1640-1874) MTA Néprajzi Kutatócsoport, Budapest, 1989. c. kötetben három változatot említenek e típusnál, amelyet a „Tréfák a papokról”- fejezethez, azon belül „A lóvátett pap” elnevezésű csoporthoz soroltak. A szüzsében is, a címekben is pap vagy plébános, nem pedig uraság vagy gazdag ember kutyájáról van szó. Veronika szövegében „egy gazdag parasztember” eszén járnak túl, ő olvassa az újságban, hogy már kutyaiskolák is nyílnak…

 

Többet szeretnék tudni...

Érdekli a többi műsor?

Iratkozzon fel hírlevelünkre, és értesüljön elsőként rendezvényeinkről, képzéseinkről!